Joggal állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon dúl a demokrácia.
Tényleg dúl.
Lassan felzárkózunk a legszebb liberális hagyományokhoz, hiszen itt vannak az 1968-as diáklázadók unokái, és egyetemeket foglalnak. Szabad egyetemeket akarnak, s akár életük árán is ott esznek és alusznak.
Érdekes módon ilyesmi az MSZP–SZDSZ-kormányok idején nem jutott eszükbe, a jóságos, jogállami kommandósok és őrző-védők gondoskodtak volna emberhez méltó és biztonságos körülményekről, Kádár rendőrségéről már ne is szóljunk.
Igaz, az éhségmenetelők sem juthattak volna a Parlament közelébe, Demszky a „Traktorral behajtani tilos” mintájára minden bizonnyal kitétetett volna éhségmenetet tiltó táblákat a főváros határában.
Hagyjuk is magukra őket, hiszen ennél fontosabb, hogy a miniszterelnök udvariasan, de határozottan lemosta az ellenzéki okvetetlenkedést, az energiaszolgáltatással kapcsolatban pedig feltette a kérdést, vajon az ellenzék azt kívánja-e, hogy továbbra is az oroszok és a németek vitassák meg egymás között a magyar energiabiztonság ügyét, vagyis akarja-e az ellenzék a magyar szuverenitást. Erre épkézláb válasz nem érkezett, mert nyíltan senki sem vállalhatja a Magyar Országgyűlésben, hogy a németek és oroszok jobban tudják, mi kell nekünk.
Azt sem tudták vitatni, hogy az uniós források nagyobb részét a magyar gazdaság fejlesztésére kell fordítani, és azt sem tudták cáfolni, hogy a közmunka ugyan átmeneti megoldás, de jobb, mint a segélyezés rendszere. Marad tehát az akciózás, a köznyugalom folyamatos zavarása, a „minél rosszabb, annál jobb” politikája, hirtelen az ellenzék ráébredt, hogy „elég volt”, mármint belőlük, program híján marad az anarchia, valahogy úgy, mint Károlyi Mihály idején, aztán jöhet a Tanácsköztársaság, bocsánat, a Negyedik Köztársaság, népbiztosokkal és önjelölt vezérekkel.
Akkortól lesz itt akkora demokrácia, hogy a világ is csodájára jár, és megérhetjük, hogy a felszabadító román csapatok zászlóját lengeti a szél megint Budapesten.
Közzétette : Varró István
Magyar Hírlap/Magyar Tudat