Valahol messze, délen, a horvát határ mellett, Csurgón, van egy bájos középiskola, ahol jó a tanároknak dolgozni, és szeretnek a gyerekek tanulni. Furcsán hangzik mindez a mai médiától harsogó világban, pedig nincs ebben semmi különleges. Tanárok, diákok csendben teszik a dolgukat és eredményekre törekszenek. Mert itt a pedagógusok jól tudják, a tehetség mindenkiben ott rejtőzik, csak figyelemmel, kitartó munkával, szépen ki kell csomagolni.
Nincsenek ebben az intézményben hőbörgő tanárok, nincsenek tömegverekedések, ajtó csapkodások. Vannak viszont a kollégiumban hosszúra nyúlt beszélgetések, véget nem érő vidámság, és persze komoly tanulás-tanítási folyamat.
Ebben a tanévben, az előzőekhez hasonlóan, A Kolping Nagyváthy Szakgimnázium és Szakközépiskola tanulói országos versenyeken vesznek részt. Az első nagy megmérettetés Kaposváron már lezajlott, a szántóverseny lelkes felkészítő tanárai, Csapó József és Kósa Károly időt és energiát nem sajnálva készítették fel a mezőgazdasági gépész és gépésztechnikus fiúkat. Butor Flórián 2. Jandzsó Gábor 5. Beke Róbert 13. helyezést ért el.
Nincs ebben semmi különleges-, mondhatnánk. Más iskola is kibontakoztatja a tehetségeket-, ez az iskola dolga. Csakhogy ebben az intézményben a munka nem egyszerűen kötelességtudatból fakad. A szakmai tudás mellett itt, Kolping Adolf eszmeiségéhez híven, a szív és lélek diktál. Ebben az iskolában jó tanítani és jó tanulni.
Nyitókép: szántóverseny Kaposváron, 2019. szeptember 20-án
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál