Gyönyörű politikai osztályt termelt ki az „eredeti” román demokrácia! Azt már majdnem megszoktuk, hogy a vigyorgó hajóskapitány minden szélhámosságra képes, most azt kell megtanulnunk, hogy az általa – kínjában! – kinevezett miniszterelnök, Victor Ponta egy közönséges szélhámos, ki doktori dolgozatát plagizálta, összelopta más szerzőktől, hogy dicsősége és rátermettségének látszata növekedjék. Mondottam régebb is: az egyik kutya, a másik eb.
Mindkettő széltoló, s ha a mi dolgainkról van szó, mindkettő eléggé ócska nacionalista ahhoz, hogy tovább pusztítsa és szomorítsa maradék közösségünket. A többihez már nem is nagyon van igazán közünk, hiszen ebben a félig összetol vajlott országban kilencven esztendő óta a mi kifosztásunkról van szó. Először Kolozsvár, aztán Nagyvárad, Szatmárnémeti, Marosvásárhely, s majd következne: Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely is… Az utolsó falu is.
Nem erről akartam beszélni voltaképpen, de az ember önkéntelenül visszatér a bajaihoz. Dicső államelnökünk gyakran megfordult Székelyudvarhelyen, ahol a nyakatlan polgármesterrel jól elvoltak, közben Victor Ponta, az önjelölt miniszterelnök Maroshévízre járkált Corneliu Vadim Tudor fasiszta barátjával, ahol elhatároztatott a „harkovos magyarok” megregulázása. Băsescu mindig vigyorgott, a pápaszemes kélgyó viszont készült egy súlyosan nacionalista hatalomátvételre. Băsescu önmagának kereste ezt az összeomlást, s lehet, hogy már várja is a végkifejletét. De nem tragikus hős, hiszen neki tudnia kellett volna, hogy Romániában a politikai árulás nemzeti játék, szórakozás, de inkább csoportos érdekvédelem.
Ami Ponta plágiumát illeti, az biztosan úgy van, s a „kélgyó” hiába tér ki a vádak elől, egyszerűen szélhámos, ki megérdemli az államelnök gúnyos leszólását: „dottre!”. Csaló, bizony csaló az új hazai nemzetvezér, s nem az az érdekes, ki képviseli ezt az országot Brüsszelben, hanem az, hogy egyre nagyobbak a bajok. A plágium még bocsánatos bűn is lehetne.
Magyari Lajos
Székely Hírmondom
magyartudat.hu