“A nemzetvezető felesége voltam”: Beszélgetés Szálasi Ferencné Lutz Gizella zenetanárnővel 1989-ben

Szálasi özvegye a rejtőzködő emberek közé tartozott. 1945 előtt is kerülte a nyilvánosságot, és a háború után minden oka meg volt arra, hogy ezen ne is változtasson.

1992-ben bekövetkezett halála előtt nem sokkal még Gosztonyi Péter történész interjút készített vele. Első benyomása a következő volt: „Apró asszonyka, korához képest jól öltözött, festett barna haja szépen rendbe téve, sima arc, élénk szemek, nem ellenszenves jelenség.”

Gosztonyi rövid interjújánál jóval gazdagabb az a beszélgetés, amelyet 1988 táján Bartos Tibor műfordító készített vele. A 127 gépelt oldalas anyag töredékeinek stilizált változata ismeretlen módon az internetre is felkerült. 

Lucz Gizella Franciska, a későbbi Szálasi Ferencné 1906. október 21-én született Lucz Ferenc és Köhler Katalin hetedik gyerekeként, olvasható itt.

Leánykori nevét egyébként minden róla szóló írás következetesen „Lutz”-nak írja, holott ő Luczként írt alá, és az 1944-es telefonkönyvben apja is így szerepelt. Szülei Aradról származtak Budapestre, Lippa melletti szőlőjükből 1918-ig hordtak fel borokat a fővárosba.

Ismert nagyapja, aki Aradon maradt, még bútorrestaurátorként dolgozott, a Sulkovszky hercegek bútorait is javította. Anyja árva lány volt. Testvérei közül négyen meghaltak, ketten még egészen korán, két nővére pedig már gyerekkorban (tüdőbajban, illetve szívbillentyű tágulásban, ráadásul karácsonykor). Ebből is adódott, hogy a viszonylag jómódú szülők rendkívül féltették, minden munkavégzéstől eltiltották. Újpesten a Koppány utcában önálló házban laktak a gyárnegyed mellett, és egy állandó cselédet is tartottak. Szülei gyárában eleinte 40 munkást foglalkoztattak és műszaki mérőeszközöket gyártottak.

Gizella a soroksári úti elemi iskolába, majd a Teleki Blanka felsőkereskedelmibe járt. A kor szokásainak megfelelően gyermekkorától zongorázni tanult, de mellette nyelvórákat is vett franciából és németből. Elég jól zongorázhatott, mivel a Zeneakadémián egy alkalommal Chopin valcereket is előadott. Diplomát azonban interjúja szerint nem kapott. Tanára Thoma József volt, akit az a néhány publikáció, amely foglalkozik egyáltalán Szálasinéval, rendre Thomán István zongoraművésszel és zenepedagógussal kever össze.

Katalin nővéréről és Gyula bátyjáról sajnos nem állnak rendelkezésre részletes adatok, csak annyit tudni, hogy mérnök végzettségű bátyja először a Weiss Manfréd Művekben dolgozott majd egy autógyár eladási osztályát vezette és igen jól keresett – annyira jól, hogy kishúgának is vett egy drapp Peugeot gépkocsit. Katalin nővére 21 éves korában férjhez ment, a Ludovikát végzett Weniger László vette el. Ennek a későbbiekben fontos szerepe lett, mivel Weniger a folyamőrségénél szolgált, és 1927-ben egy alkalommal magával vitte Gizellát is a május 15-én az óbudai folyamőr laktanyában az otrantói ütközet emlékére rendezett misére (nem bálra, mint az sok helyen tévesen szerepel). A mise után ebédet adtak: „mi már elkésve érkeztünk, és utána hosszú keskeny asztaloknál a folyamőrök felszolgáltak szendvicseket, meg sört, és a másik asztalnál ült egy nagyon csinos férfi, nem folyamőr, hanem vezérkari. Levetette a kalapját és én néztem, jaj de gyönyörű ez a férfi, bronzba kellene önteni a profilját. És ő átnézett mihozzánk, és fogta a poharát, átköszönt, én meg vissza neki.”

Szálasi másnap már levizitált a családnál, és ettől kezdve a ház rendszeres látogatója lett. Jövendőbelije azonnal halálos szerelemre lobbant, legszívesebben külföldi utazását is lemondta volna: „Azt mondta, kijön a pályaudvarra, elbúcsúztatni. Ki is jött civilben, még abban is nagyon csinos volt. Olyan karcsú volt, mint egy nő, át lehetett fogni a derekát. Na és aztán átkoztam az egész Párizst, hogy én most megyek oda.”

De térjünk vissza a Nemzetvezető özvegyével folytatott beszélgetésre, amely 1989-ben készült a Mester utcai egyszerű lakásban. Szálasi Ferencné már ismét együtt van férjével az égi magasokban, de hangját megőrizte a hangszalag.

Ennek szerkesztett, rövidített változatát olvashatják most Önök:

Néhány adat még: Szálasi Ferencné született LUTZ Gizella, született Budapest, 1906 október 21-én, római katolikus, felsőkereskedelmi iskolát végzett, a IX. kerület, Koppány utca 7-ben lakott…1945-ben.

Nyolc évig voltam internálva, mert én előbb jöttem haza, mint az uram…még látni akartam őt. Még meg sem érkezett a vonat Sopronba, megállt a nyílt pályán és engen leszedtek…elvittek a vármegyeházára és ott a GPU kihallgatott, (GPU, szovjet politikai rendőrség, szerk.) de ezt nem jó elmesélni…nyolc év alatt nyolc helyen voltam. Amikor megszünt az internálás, akkor vittek el a Markóba és ott zárt tárgyaláson ítéltek el 12 évi börtönre. A nyolc évet beszámították. Tudja?

MIKOR SZABADULT?

’56-ban engedtek ki, akkor még volt hátra egy pár hét a forradalomig, addig pedig minden héten jelentkeznem kellett a rendőrségen. Azt mondták, igyekezzem elhelyezkedni gyorsan. Idehallgasson, én öt üzletet takarítottam, de csak éjjel volt szabad, hogy mire bejöttek reggel az emberek, addig rend legyen…erre kapok nyugdíjat, mennyit is kapok, 2600 forintot, de akkor még élt a bátyám Amerikában és ő támogatott…

MILYEN NÉVEN SZEREPELT AKKOR?

Lutz Gizella néven…szóval a leánykori nevemen, megmondták a rendőrségen, amikor kiengedtek, hogy a leánykori nevemen kell szerepelnem…

1945 UTÁN MÉG LÁTTA A FÉRJÉT?

Még akkor jöttem vissza, amikor ő még Salzburgban volt a börtönben, hazajöttem, hogy láthassam, de már nem láthattam. Amikor az uram megérkezett, első szava az volt a repülőtéren, hogy “hol van a feleségem?”.

Nem feleltek neki, nem mondták meg neki, úgyhogy én többet sajnos nem találkozhattam vele.

AMIKOR A FÉRJE MÉG NEMZETVEZETőKÉNT SZEREPELT, TULAJDONKÉPPEN ÁLLAMFőI FELESÉG-SZEREPET JÁTSZOTT?

Akkor még nem volt államfő, pártvezető volt és nézze, mi nagyon sok helyen tettünk látogatást, eleget téve a meghívások nagyrészének; emlékszem Alcsuton voltunk József főhercegéknél, de még sok más helyen is voltunk.

A férjem mindig megmondta, most mint magánember van itt, aki politizálni akar, az jöjjön el a pártba…ezt mindenki tudta…mindenki.

TEHÁT A FÉRJE SOHA NEM AKARTA, HOGY ÖN IS TAGJA LEGYEN A PÁRTNAK?

Nem. Amikor bezárták egyszer (mert ötször volt bezárva) én beiratkoztam a Mester utcában levő párthelyiségben a pártba. Amikor férjem kijött a börtönből, azt mondta “…azonnal iratkozzon ki, mert ha maga oda bejár, beiratkozik, akkor magát körülveszik és akkor maga körül egy klikk alakul ki, én pedig a klikket nem tűröm!…”

A FÉRJE SAJÁT JÓSZÁNTÁBÓL INDULT VISSZA MAGYARORSZÁGRA?

Pardon…hát hozták!…Az amerikaiak adták át.

Egy amerikai ezredes jött érte. Küldtek neki 1500 dollárt, és azt üzenték, hogy adja át egy repülős tisztnek, egy amerikai pilóta-tisztnek, aki majd elvisz bennünket olyan helyre, ahol sosem fognak megtalálni.

Azt mondta erre az uram, mindenki megszökhet, de én nem!

HOGYAN ISMERKEDETT MEG A FÉRJÉVEL?

Nézze, az én sógorom katonatoszt volt a folyamőröknél. Egyszer ünnepséget rendeztek a Kormányzó Úr otrantói csatájának emlékére. Elkésve érkeztünk, a misét alaposan lekéstük. Kint hosszú asztaloknál mindenféle ételeket szolgáltak fel a folyamőr katonák. A másik hosszú asztalnál ült ő……ő nem volt folyamőr…vezérkari volt…gyönyörű volt a férjem, olyan sovány volt, hogy át lehetett ölelni valósággal a derekát, magas volt a homloka, gyönyörű orra, gyönyörű; szája, festeni sem lehetett volna szebb férfit.

Megkérdezte a sógoromat, ismeri azt a kislányt (mármint engemet), aki melletted van ott, veletek? Hát hogyne, hiszen ő a sógornőm…

EZ VOLT LUTZ GIZI…

Igen, és itt összeismerkedtünk, ő pedig hazahozott kocsival.

Ferenc a legkiválóbban minősített vezérkari tiszt volt a vegyesdandárnál, ahol szolgált. ő még aznap délután levizitelt nálunk. Utána minden szombaton eljött látogatóba. Aztán én kimentem Párizsba és az Eiffel-torony tetejéről írtam neki képeslapot: “a csillagok közelségéből küldöm üdvözletemet…”

HÁNY ÉVI HÁZASSÁG UTÁN…..

Hány évi?… Két heti…két heti, nem hány évi!

Tizennyolc évig vártam rá…ő megmondta, hogy nem nősülhet meg, mert nem akar szerencsétlenné tenni egy gyereket, ha esetleg az apját…..megmondta, hogy mit csinálnak vele. ő előre tudta, hogy a politika az ilyen.

ASSZONYI ÖSZTÖNE MIT SUGALLT, AMIKOR A HATALOM ÁTVÉTEL VOLT, NEM GONDOLTA, HOGY EZ VESZÉLYES?

Nem, én semmit ilyesmit nem gondoltam. Az is igaz, én soha politikával nem foglalkoztam. Nem, én nem is mentem el az Országházba, ott volt a hatalomátvétel és az ünnepélyes eskü a Szent Koronára, és akkor én ezt rádión keresztül hallgattam végig…szép volt.

KÉSőBB, A TÁRGYALÁSRÓL MIT TUDOTT?

Akkor én be voltam zárva, amikor a tárgyalás volt. Én egyfolytában voltam bezárva.

ÉRTESÜLT A BÖRTÖNBEN AZ ESEMÉNYEKRőL?

Igen, értesültem, voltak azért jószívû, jóindulatú fegyőrök is – ha nem is sokan. Úgy volt a tárgyalás, hogy megszünt az internálótábor, és a politikaiakat elvitték a Markóba. Mindenkinek adtak egy számot (Szálasi Ferencnéé a 40-es volt. szerk.), nem volt szabad megmondani a nevünket, csak a számokat mondhattuk. Lekísért egy fegyőr és azt mondta, ha bántanak, kiabáljak. De itt nem bántottak, hanem egy háromtagú bizottság elé vittek és zárt ajtók mögött olyan banális dolgokat kérdeztek, hogy még ma is megáll az eszem, hogy ilyesmivel töltötték az időt. Nyugodtan bedobhatták volna az ajtón, hogy mennyi börtönt kapok…politikailag nem tudtak mit kérdezni…szegény jó uram nem akart atrocitásnak kitenni, mintha előre látta és tudta volna, mik fognak történni…Aztán megkérdezték, hittem-e az uramban?
Hát mondtam, persze hogy hittem, ha az ember szeret valakit, annak hisz!

A NEMZETVEZETő FELESÉGEKÉNT NEM VOLT MUNKAVISZONYA?

Nem volt. Zongorázni tanítottam, dehát az magánügy volt. Volt tíz növendékem, Thoman-növendék voltam (Thomán István zeneszerző, Kodály Zoltán közeli munkatársa. a szerk.), az egy híres zeneakadémiai tanár, én mindenáron önálló pénzkeresetet akartam. A környékbeli gyerekeket tanítgattam zongorázni. Oly’ édesek voltak!
Képzeld el, az internáló táborban egyszer felmentem az emeleti folyosóra – nem volt szabad ugyan – és látom ám, hogy egyik tanítványom az édesanyjával ott kint várakoznak egy csomaggal, amit nekem hoztak…

AZ ESKÜVőRE HOGYAN KERÜLT SOR?

Külföldön esküdtünk, Mattsee-ban…ott volt az esküvőnk. Tehát már a menekülés idején.

KI AKARTA AZ ESKÜVőT?

ő…….és persze én is….

ÉS MOST EGYEDÜL ÉL ITT GIZELLA NÉNI. NEM LÁTOGATJA SENKI?

Nem…Nem fogadok senkit.

Járt itt a Bokor Péter (a Századunk c. dokumentumfilm sorozat szerkesztője. a szerk.) …és kérte, hogy beszéljek, feleljek, mondjam el…és hoz ő egy stábot és engem lefilmez ott a sarokban, mert az nagyon szép…de én mondtam, hogy nem…

HÁT NEKEM MOST SZERENCSÉM VOLT, HOGY NEM DOBOTT KI…

Hát igen, körülbelül. Sokat vagyok otthon, bridzsezek, aztán vendégségbe járok a barátnőimhez…ilyenekkel foglalkozom, takarítok…

Magyar Tudat Nemzeti Hírportál

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás