A mindenkori “demokrácia” vesztese és áldozata a nép

Az emberi társadalmak „gondolkodói”, politikusai, évszázadok óta igyekeznek tökéletesíteni a tökéletlent.

Nem társadalmi igény a hatalmi, gazdasági és politikai előnyszerzésre használható homályos fogalom: a demokrácia.

Hiszen a társadalom a vezetést igényli, nem az egyéni szabadságjogokat, a lovak közé dobott kantárt.

A demokrácia és a köztársasági államforma együtt, minden társadalomban káoszt, anarchiát és erőszakot szült.

Amikor pedig csak az elnevezések játszottak szerepet, de a berendezkedés diktatórikus hatalomgyakorlás volt, akkor a demokrácia szóval leplezték az állami túlkapásokat, s igyekeztek a „népfelség elvével” hamisan alátámasztani a gyilkosságokat, a nemzeti szabadság megszüntetését, az idegen, megszálló hatalmak kiszolgálását, és a hazaárulást.

Jól ismerjük ezt a társadalmi formát, hiszen a magyar nép nagyobbik hányada kivette a részét ebből a „szocialista demokráciából” amelyben a szocialista szó inkább fosztóképzőként szerepelt.

E demokráciáknak, és magának a demokrácia fogalomnak a vesztese, áldozata és kiszolgáltatottja maga a nép. Ez azt jelenti, hogy a nép önmaga ellenségévé tett eszköz, amely a ”szabad”választások útján a maga érdekében ültet bársonyszékekbe arra alkalmas, vagy – mint október 13-a óta látjuk – alkalmatlan embereket.

A demokratikus berendezkedés tehát nem más, mint a nemzetek és társadalmak, az egyén és a közösség „törvényesen” és előre megszervezetten történő félrevezetése a hatalom érdekében.

Ennek egyik fontos része a „demokratikus” választási kampány, ahol általában hazudozva, és ostoba ígéreteket téve veszik rá a választópolgárokat arra, hogy méltatlan, meggazdagodni, lopni, csalni akaró egyedek kerüljenek a nagy húsosfazékhoz. A választó pedig nem veszi észre, hogy korántsem a maga érdekeit, hanem egy szűk csoport, egy saját érdekét szolgáló bűnbanda kiválasztottjait segíti – az általa befizetett adóból biztosított – érdemtelenül megszerzett jövedelemhez.

Hiszen világosan látható, hogy olyan gazdasági és pénzügyi előjogokat élveznek a „demokráciát szolgáló” képviselők, amelyeket a sokszor, az általuk elátkozott „kizsákmányoló” feudalizmusban sem mertek volna vindikálni maguknak az állam, a megye vagy a város elöljárói.

A „demokrácia” minden területen rombolt, hiszen a felvilágosodás kora óta a demokrácia kézen fogva járt a liberalizmus eszméjével, s e kettő a rombolás kígyófészkévé lett az idők folyamán.

Hiszen Rousseau óta az állam és a pénzemberek érdekében sokan és sokféleképpen fogalmazták meg és értelmezték (át) mind a demokrácia, mind a liberalizmus fogalmát.

Számos próbálkozás, irányított forradalom igyekezett a hagyományos társadalmi rendet, a királyságot eltörölni és helyette a köztársasági államformát bevezetni, amely kiteljesedése lett a demokrácia és liberalizmus szellemiségének, és minden hagyományt, jogi, gazdasági és kulturális értéket sutba dobott, de helyette felkínálta a káosz, a hitnélküliség, az anarchia kétes értékeit.  

A legfőbb cél az állam és az egyház szétválasztása volt, mert az erkölcsi értékek átformálása, csonkítása nélkül a nagy átalakítás lehetetlennek látszik.

Az isteni parancsok, Krisztus tanítása, a lelki értékek művelése lehetetlenné tették és teszik a társadalom teljes érzelmi, hitbéli és erkölcsi kiüresítését, ami azonban alapja a liberális demokráciák életképességének.

Ugyanis, amikor a klasszikus erkölcsi normákat nem megköveteli, csak hagyja, megtűri az állam, mint lehetőséget, akkor a társadalom nyilván a könnyebbik, a szabadosabb, az erkölcsi feltételek nélküli létformát választja.

Nem lehet az erkölcsi normákat liberalizálni, relativizálni, lehazudni, mert az kihat az élet minden szegmensére.

Az egyház állam feletti kontrolljának, az államgépezetben való részvételének megszüntetése, megszüntette a társadalom erkölcsi, hitbéli, gazdasági és kulturális stabilitását, de még csak hasonló biztonságot és erkölcsi feltételeket sem volt képes adni helyette.

Ha pedig egy társadalomban megbomlik az erkölcsi és gyakorlati rend, és a társadalom tagjait az egyéni érdekre nevelik, akkor megszűnik a haza, az Isten, és a család iránti elkötelezettség is.

Tehát, megszűnik maga a társadalom és felváltja az a liberális, demokráciát emlegető skizofrénia, amelyet ma minden európai társadalomban, de mára az egyházakban is tapasztalhatunk.  

Hiszen amikor az egyéni érdekek határozzák meg a politikusok tevékenységét, amikor az extraprofit minden áron való megszerzése határozza meg a piacot és gazdaságot, amikor politikai befolyás érdekében pénzre váltják a kultúrát, és amikor mindezt maguk az egyházak is szolgálják és elismerik, akkor a világ már nem ugyanaz… mert voltaképpen a hét főbűn és a tízparancsolat törvényen kívül helyezése valamint a Biblia tiltása az irányadó.

Itt tartunk ma.

Ebben a hisztériás, liberális, kommunista és istentelen káoszban kell ma a Kárpát-haza magyarságának valahogy megőriznie szabadságát, hitét, hazaszeretetét, erejét és kitartását úgy, hogy itt is fel-felsajdul a demokrácia szólama, láthatóvá válik olykor a liberalizmus kiütése, hiszen nem a történelmi folytonosságban élünk, hanem mint a rossz külvárosi szabó, hozott anyagból dolgozunk…

S, hogy milyen lesz a jövő? Lesz-e jövő? 

Az e pillanatban három tényezőn múlik:

1./ Felismeri-e a társadalom a rá leselkedő veszélyeket és ezeknek megfelelően rendezkedik-e be az önvédelemre és a 2022-es józan választás lehetőségére?

2./ Felismeri-e a kormány és a kormánymédia azokat a mulasztásokat és hibákat, amelyeket vétett, és tudja-e, akarja-e korrigálni azokat, annak érdekében, hogy a társadalom 2022-ben jól válasszon?

3./ Kiállnak-e az egyházak Krisztus igéje és a magyar keresztény társadalom mellett, vagy csatlakoznak a liberális világvallás Krisztust és a nemzeti identitásokat tagadó irányvonalához?

Bízom abban, hogy 2020 szeptemberében, az Eucharisztikus Kongresszus nem csak egy belterjes egyházi rendezvény lesz, hanem a keresztény magyarságnak, a kormány tagjainak, és – talán valami isteni csoda folytán, a magyarellenes, internacionalista ellenzéknek is – lelki, szellemi megújulását fogja szolgálni.  

Stoffán György

Magyar Tudat Nemzeti Hírportál

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás