„Hol sírjaik domborulnak…” megemlékezés volt Szőgyénben a Történelmi Vitézi Renddel közösen

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezzel a címmel rendeztek történelmi megemlékezést Szőgyénben a Magyar Hősök Napja alkalmából. Hende Csaba Magyarország honvédelmi minisztere levelet küldött.

Az elmúlt hétvégén, azaz 2012. május 25-én pénteken Szőgyénben a község önkormányzata és a Történelmi Vitézi Rend Komárom-Esztergom Megyei Székkapitánysága szervezésében „Hol sírjaik domborulnak…” című koszorúzással egybekötött történelmi megemlékezés került megrendezésre.
Az ünnepségen megjelent és beszédet mondott Sándor Zoltán Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosa, Szász Attila, Szőgyén község polgármestere, Méri Szilárd, a Magyar Koalíció Pártja szőgyéni alapszervezetének elnöke, valamint Kunyik Tamás, a Csemadok helyi alapszervezetének képviselője. A Történelmi Vitézi Rend Komárom-Esztergom Vármegyék Székkapitánysága küldöttségét vitéz Dinga László György székkapitány vezette.
Az rendezvényen közreműködtek a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai, a Magyar Királyi Szent István 3. Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület tagjai, a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrzői, a szőgyéni 32. sz. Szent Mihály Cserkészcsapat tagjai Berényi Kornélia vezetése alatt és a Csongrády Lajos Alapiskola diákjai. A Magyar Hősök Napját 1917 óta ünneplik országszerte mindazok tiszteletére, akik az I. világháborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket és ez által kiérdemelték a nemzet osztatlan, hálás elismerését. A késő utókor hálás kegyelettel tartozik megőrizni azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében.

Az 1917. évi VIII. törvénycikk kimondta, hogy „Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.” Egy 1942. április 25-én kelt rendeletben hosokaz ünnepet kiterjesztették az 1938 után elesettekre is.
A fentiek szellemében kapcsolódtak be a szőgyéni történelmi megemlékezés szervezői a „Hol sírjaik domborulnak…” elnevezésű országos Hősök-napi ünnepségsorozatba.
A megemlékezés a magyarszőgyéni temetőben vette kezdetét, ahol a résztvevők két sírnál rótták le kegyeletüket. Vitéz Trombitás Sándor magyar királyi őrmester az ellenség előtt tanúsított kimagaslóan vitézi magatartásának elismeréséül 39.-ként megkapta a Magyar Arany Vitézségi Érmet. Az 1944. szeptember 19-23-ig tartó harcokban másodmagával maradt életben rajából. Lélekjelenlétét megőrizve bátran szembeszállt az ellenséggel, amikor a lövészgödörből kiugorva intenzív tüzeléssel maradék nélkül megsemmisítette az ellenséget.
A második hős, akiről a szervezők és a résztvevők a magyarszőgyéni temetőben megemlékeztek, vitéz Kurcz Mihály, a Magyar Bronz Vitézségi Éremmel kitüntetett Magyar Királyi Honvéd volt. Az érmet az ellenség ellen tanúsított vitézi magatartásával érdemelte ki 1945. január 21-én. Vitéz Kurcz Mihály sebesülése után kórházba került. A kórházból való elbocsátását követő harmadik naptól 1946. január 12-ig a Laufeni lágerben volt és január 23-án szerel le. Poszt humusz 2010 szeptemberében vitézzé avatták.vitezek
A történelmi megemlékezés a község Főterén felállított és nemrég felújított I. Világháború Hőseinek szobránál folytatódott. A Magyar Hiszekegy után elsőként Hende Csaba Magyarország honvédelmi miniszterének levele került felolvasásra.
A miniszter kiemelte, hogy ma közös hőseinkre emlékezik a magyar nemzet. Azokra a hősökre, akik közül sokuknak nem ismerjük a tetteit, mert befedi azokat a háború örök homálya, a szemtanúk halála, a beomló fedezékbe robajló föld, a robbanás mindent szétszaggató ereje, a hadifogság kiszolgáltatottságának nyomasztó terhe, vagy csak a belülről vagy kívülről kényszerített hallgatás. Sokuknak ismerjük nagy és bátor tetteit, mint a derék Trombitás Sándorét, aki egy vesztes csata reménytelennek tűnő percében minden tőle telhetőt megpróbált annak érdekében, hogy teljesítse feladatát.
„A mai napon rájuk emlékezünk. Ugyanakkor arra is gondolnunk kell, hogy az ő áldozatuk bennünk nyeri el az értelmét. Az ő áldozatuk – akár szükséges volt, akár értelmetlennek tűnt a maga idején – hozzásegítette a nemzetet, hogy túlélje a háború pusztításait és mindent újra kezdjen. Igen, mindent újra kezdjen. Újra kiássa az alapokat, újra felhúzza a lerombolt falakat, újra írja az elégett könyveket és újra benépesítse a falvakat és a városokat. Egy szóval: hogy éljen és megtalálja a boldogulás ösvényeit” – hangzott el a honvédelmi miniszter leveléből.
Szász Attila, Szőgyén polgármestere az I. világháború hősei szobránál megtartott ünnepi beszédében elmondta, hogy a mai emléknap azoknak a névtelen hősöknek állít emléket, akik életüket áldozták a hazáért, akik többségükben névtelen sírokban nyugszanak és akik sírhantjaira ma már senki sem visz virágot. Sok százezer magyar család fájdalommal emlékezik egykori hozzátartozóira, akiknek hősi üzenete a mai élők számára az, hogy csak az összetartás, egymás méltóságának a tisztelete hozhat nyugodt és békés jövőt a magyar nemzet számára.
A főtéri kegyelettartás után a németszőgyéni temetőbe vették útjukat a megjelent emlékezők, hogy az ott eltemetett hősöknek is leróják kegyeletüket.
A helyszínen vitéz Smidt Róbert, a Történelmi Vitézi Rend Komárom-Esztergom Megyei Székkapitányságának tagja, helyi lakos ismertette az itt található hadisírok feltárásának körülményeit. Ő hat honvéd sírját tárta fel és a hősök emlékének tisztelegve emlékoszlopot faragott.

vitezek2
Ahogy elmondta, a sírok feltárásában nagy segítségére volt egy rokona, aki 1945 márciusában magyar katonák temetésén vett részt mint tizenéves lány. Elmondása szerint az elhunyt honvédeket ágyútalpon hozták ki a temetőbe Németszőgyénből szinte az egész falu kíséretében és díszes szertartás keretében helyezték őket sírjaikba. A sírok pontos helyének beazonosítása során, ami szintén egy beszélgetésnek köszönhető, rátaláltak két sírhelyre: a fémtáblákkal ellátott korhadt keresztek alapján megállapításra került, hogy az egyikben öt honvéd nyugszik a másikban egy.
Vitéz Smidt Róbert ismertetésének befejezőjeként elmondta: „Fontosnak tartjuk az emlékezést és az emlékeztetést. Fontos, hogy emlékezzünk elesett hőseinkre, mert ők vérüket, életüket adták Istenért, a hazáért és a családért. Ők hatan itt nyugszanak távol a szeretteiktől, szülőfalujuk, városuk hazahívó harangszavától és temetőjük csendjétől. Hozzunk sírjukra virágot, gyújtsunk gyertyát és emlékezzünk, mert valahol messze Szőgyéntől lehet, hogy épp ezekben a napokban szőgyéni apákra, nagyapákra, férjekre emlékeznek sírjaiknál.
A németszőgyéni temetkezési helyen e megható szavak után Sándor Zoltán Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosa tartott ünnepi beszédet. Felszólalásában azzal foglalkozott, kik a hősök valójában. Szerinte a hős szó leggyakoribb jelentése olyan férfi vagy nő, aki egy történet, különösen a mítosz, mese, legenda és monda központi szereplője, vagy egy népcsoport, kultúra rendkívüli, önfeláldozó tettet végrehajtó híres személyisége. Ha belegondolunk, azok is ilyen személyek voltak, akikre itt most emlékezünk, csak nem voltak híresek, legfeljebb a saját közegükben voltak ismertek. Elmentek otthonról, önként, vagy mert ez volt a parancs. Fegyvert fogva, vagy anélkül felsorakoztak és megindultak oda, ahol eldőlt a győzelem, vagy a vereség kérdése, ahol az élet és a halál útjait járta mindenki: ellenség és barát, bajtárs, tábornok, tiszt, vagy egyszerű katona egyaránt.
„Ez a hősi viselkedésmód elfogadása, a nemes, vagy nemesnek vélt célok érdekében a tudatos életáldozat vállalása volt, mely önmaga és az anyagi világ törvényei fölé emelte az egyént, a hétköznapok harcosaiból halhatatlan hősökké nemesítve őket” – mondotta a szónok, majd e szavakkal fejezte be ünnepi felszólalását: „Hőseink itt és bárhol a nagyvilágban nyugodjanak békében és emléküket őrizzük kegyelettel”.
A szőgyéni Hősök-napi megemlékezés a helyi Nagyboldogasszony plébánia-templomban megtartott szentmisével végződött, amelyet Nemcsok István plébános mutatott be.

Emlékezzünk mi is együtt a hősökre!

Szöveg és fényképek: Práznovszky Miklós, Felvidék Ma.

magyartudat.hu0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás