Most itt vagy
Itt > Belföld > Orbán Viktor harmadik hivatalba lépését követő első beszéde

Orbán Viktor harmadik hivatalba lépését követő első beszéde

Áder János köztársasági elnök Orbán Viktort miniszterelnöknek jelölte. Az országgyűlés 2014. május 10.-i ülésén a miniszterelnök, a megválasztását követően, az eskütétel után hivatalba lépett. Orbán Viktor első felszólalásában a nemzet egyértelmű és világosan érthető stratégiájáról beszélt. Kiemelte az új kormány főbb irányvonalait, amelyek mind az egyén, mind a nemzet, közvetve pedig egész Európa és a világ fejlődését szolgálják.

2014. május 10. Orbán Viktor eskütétele a Parlamentben - Fotó: Magyar Tudat
2014. május 10. Orbán Viktor eskütétele a Parlamentben – Fotó: Magyar Tudat

Ősi bölcsesség: értelmes szavak, tiszta gondolatok

Régi tanítás: mi legyen az első teendője annak, aki megkezdi a kormányzást? Válasz: a szavak helyes használata. Ha valaki nem használja helyesen a szavakat, akkor a gondolatok értelme zavaros. Ha a gondolatok értelme zavaros, nem lehet szabatosan cselekedni. Ezért a kormányzásra vállalkozó első dolga az legyen, hogy a gondolatait szavakká, a szavait pedig tettekké tegye. Ne tűrje, hogy szavaiban rendetlenség legyen. Minden ezen múlik.

Ezt az ősrégi bölcsességet igyekszem követni, amikor most, az új ciklus első miniszterelnöki felszólalását elmondom.

Akik pártállástól függetlenül részt vettek a választásokon, hazánk függetlenségi és szabadságharcos hagyományait vitték tovább.

Április 6-án a magyar nép döntött. 1000 éves európai államhoz méltó módon a világban ma elfogadott szabályok szerint, vagyis demokratikus úton döntött a jövőjéről.

Első gondolatom a köszöneté. Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a választásokon, bármely politikai erőre, vagy jelöltre szavazott is. Köszönöm, hogy részvételével erősítette a nemzeti függetlenséget és a szabadság eszméjét, amiért oly sokan léptünk sorompóba az elmúlt évszázadok során. Akik részt vesznek a választáson, és különösen azok, akik részt vesznek a választási hadjáratban, valójában hazánk függetlenségi és szabadságharcos hagyományait viszik tovább, hiszen a választás értelme békeidőben sem más, mint választ találni arra a kérdésre, miként őrizhetjük meg nemzeti függetlenségünket és hogyan rendezhetjük be legjobban hazánk életét a szabadság rendje szerint.

Természetesen azoknak a polgároknak a részvételét külön is megköszönöm, akik bennünket, a polgári keresztény nemzeti erőket és személy szerint engem is támogattak. Tudom, hogy nekik különös felelősséggel tartozom, hiszen bizalmukat belénk helyezték és nekünk kötelességünk ezzel a bizalommal jól sáfárkodnunk. A feléjük fennálló kötelességeimről nem fogok elfeledkezni, még akkor sem, ha tudom, hogy a kormánynak és a miniszterelnöknek az egész országot, a teljes hazát, a nemzet minden polgárát szolgálnia kell, függetlenül attól, hogy április 6-án kire szavazott. És ezt a meggyőződésemet provokációk sem fogják megváltoztatni.

A nemzet parlamentje nem csak kétharmadot, hanem három harmadot képvisel majd

Bár a parlamenti kormány kétharmados többség alapján áll, mindig a három harmadot, vagyis minden magyart képvisel majd, minden magyar szolgálatára törekszik. Ma ezek a szavak a szokásosnál is nagyobb súllyal esnek latba.

Évtizedek óta most először az egész magyar nemzet, az anyaország, a kárpát-medencei magyarok, és a Kárpát-medencén kívül élő magyarok is részt vehettek a nemzet közös döntésében. Ezért ez a parlament joggal érezheti magát a magyar nemzet parlamentjének, a kormány pedig joggal fogja magát a nemzet kormányának tekinteni. Felfogásom szerint ez nem túlzás és nem túlterjeszkedés, sokkal inkább elkötelezettség, vállra nehezedő súly és mindenek előtt felelősség. Köszönöm az anyaországon kívül élő magyaroknak, hogy elsöprő többséggel támogatták a magyar nemzet határok feletti egyesítésére törekvő politikánkat.

2014. május 10. Ünneplő tömeg hallgatja Orbán Viktor beszédét a Kossuth téren - Fotó: Magyar Tudat
2014. május 10. Ünneplő tömeg hallgatja Orbán Viktor beszédét a Kossuth téren – Fotó: Magyar Tudat

A miniszterelnök és a magyar politika győzelme

A köztársasági elnök kormányalakításra vonatkozó felkérését elfogadtam, az esküt letettem, a hetedik négyéves ciklusomat kezdtem meg képviselőként, 24 parlamenti év áll mögöttem. 16 évet dolgoztam ellenzékben, és 8 évet kormánypárti képviselőként, miniszterelnöki megbízatást vállalva.

A politika veszélyesebb, mint a háború. mert a háborúban csak egyszer ölik meg az embert. Az antikommunista ellenállási mozgalomban eltöltött éveim után lassan 30 éve járom a magyar politika kényelmesnek és sivárnak legkevésbé sem mondható útjait. Ez a 30 évnyi tapasztalat jogosított fel arra, hogy a köztársasági elnök úrnak habozás nélkül igent mondjak és letegyem az eskümet.

Győzni jó, de azt is megtanultam, hogy a vereség sem hiábavaló. Sőt, aki elszánt, aki nem ijed meg a nehéz munkától, aki nem adja fel, azt még az ellenségei és a vereségei is útjára segítik. A kérdés csak az, jól olvassuk-e megértjük-e vereségeink, kudarcaink és hátra tételeink mélyebb értelmét. Egy tudós kísérleti laboratóriumának leégett, üszkös maradványai felett azt mondta: a tűzvésznek egy haszna biztosan van: a házammal együtt minden tévedésemet is felemésztette. Most azonban immár második egymást követő alkalommal nem a vereség és a kudarc, hanem a győzelem és a siker következményeivel kell szembenézni.

 Az előttem álló négy év kiindulópontját, miniszterelnöki munkám startvonalát annak mély és pontos megértése adhatja, hogy az oly nehéz évek után, amikor Magyarországot teljesen megújítottuk és átszerveztük, mégis a munkánk folytatásával bíztak meg a választók.

A megtett út nem volt se könnyű, se kényelmes. Ellenkezőleg: súlyos nehézségeken, túlerőben lévő ellenfeleken küzdöttük át magunkat. Államadósság, szitává lyuggatott költségvetés, pénzügyi diktátumok. Bankokkal, monopol cégekkel, kartellekkel, és nemzetközi bürokratákkal nehezített akadálypályán jutottunk túl. Nem a kormány, hanem az egész ország. Mégis az út folytatása mellett döntöttek a választók.

Az értelmetlen politikai viták lezárása, markáns, határozott irány követése

Döntésükből először is a meddő viták lezárása utáni vágyat olvasom ki. Az ember természetéhez tartozik, hogyha hosszú időn át eltiltják valamitől, a tiltás elmúltával hajlamos azt túlhajszolni, átesik a ló másik oldalára. 40 évig tilos volt vitázni. Aztán hogy 25 éve már szabad, a magyar közélet másból sem áll, csak vitákból. Hol erre, hol arra lépünk egyet, mindenki hajtja a magáét, s végül valahogy maradunk, ahol vagyunk. Helyben járunk. A vita, az egyetértés, a megegyezés és a cselekvés helyes arányát a magyar politika nem találta meg. Ezért van az, hogy hiába a szabadság, a demokrácia, a piacgazdaság, hiába a fejlődés kétségtelen jelei, a közérzet mégis inkább az, hogy helyben járunk, nem jutottunk előre.

A most kinyilvánított közakarat szerint jobb az ország számára a megkezdett markáns, határozott irány mellett kitartani semmint újra nyitni a meddő viták korszakát. Eleget vitáztunk a fő irányról, az alapvetésekről. Hogy a választók közkedvelt, lényegre törő, ám némileg pontatlan szava járását idézzem: ideje dolgozni. Most folytatódjon a tettek és a cselekvés korszaka.

A másodszori megerősítés után számomra nem vita tárgya az alaptörvény, az emberi méltóság tiszteletére épülő társadalomszervezés, a szabadságot és a felelősséget összekapcsoló politika. Nem vita tárgya a munkaalapú gazdaság és a nemzetegyesítés politikája sem. A hogyanról és a részletekről lesznek és kellenek is viták, de az alapkérdések eldőltek, a választók a vitát lezárták. Felfogásom szerint tehát ez a választás meghozta a második rendszerváltást. Megerősítette, hogy a magyar gazdaság spekuláció helyett munkára épüljön.

Liberalizmus, globális behódolás helyett a saját érdekek képviselete

A liberalizmus doktrínái helyett a kölcsönös felelősség eszméjét kövessük. A globális behódolás erői helyett küzdünk a nemzeti függetlenségünk megtartásáért. Internacionalizmus helyett a haza szeretetére neveljük gyermekeinket.

Nincs értelme számokba bocsátkozni arról, miként alakultak a választási eredmények aránya meggyőző. Legfeljebb annyit fűzünk hozzá, hogy megfontoljuk az ellenzék vezetőinek álláspontját, akik a kampány során azt mondták szó szerint: aki otthon marad, a kormányra szavaz. Tegyünk gesztust az ellenzék felé, és fogadjuk el az ő értékelésüket.

A modern korban, amely az érvelésre, és az álláspontok súlyára, valamint a saját érdekek képviseletére épül, bármennyire is szeretnénk, se az összefogás, se az egység nem teljes. Mi az összefogás és az egység hívei tudatában vagyunk ennek az emberi lélek legmélyéről fakadó törvénynek. Ennek belátása teszi lehetővé, hogy a nemzeti egységet és a demokráciát összeegyeztethessük. Lényeg azonban az, hogy a választásokon az egységre törekvő erők elsöprő többséget kaptak, vagyis a középerők diadalmaskodtak. Ezt a hatalmas tömeget én európai középnek tekintem. Európai középnek, mely határozottan elutasítja a szélsőséges politikát. A „szélsőséges”, mint politikai megbélyegzés olcsó politikai furkósbotként s a kelleténél gyakrabban kerül elő a magyar közéletben.

Mire jelentenek veszélyt a szélsőségek?

Ezért indokolt világossá tennem, hogy a következő négy év során kit tekintünk majd szélsőségnek, és ezt szeretném kertelés nélkül előre bocsátani, határozottan, következetesen és kitartóan fogok fellépni.

Veszélyesnek és szélsőségesnek tekintem, ha valaki a bűnözők jogait az áldozatok elé sorolja. Veszélyesnek és szélsőségesnek tekintem az olyan gazdaságpolitikai javaslatokat, amelyek mellőzik az értelem és a józanész szabályait. Veszélyesnek és szélsőségesnek tekintem, a szélsőséges politikát is, hívja magát az akár baloldalinak, vagy jobboldalinak, amely azért akar pénzt elvenni a dolgozó emberektől, hogy odaadja azoknak, akik bár munkaképesek, de nem akarnak dolgozni. Veszélyesnek és szélsőségesnek tekintem azt a politikát, amely a munkanélküliséget akarja támogatni. És a magyar népre veszélyesnek és szélsőségesnek tekintem azt a politikát, amely az 1000 éves Magyarországot valamiféle Európai Egyesült Államok oltárán akarja feláldozni és az ebből fakadó, meghunyászkodó politikai hozzáállást visszaszorítandónak tartom. De ugyanígy veszélyes és szélsőséges politikának fogom tekinteni az Európai Unióból való kilépés programját is. Nekünk, magyaroknak történelmünkkel a hátunk mögött, meg kell értenünk, hogy aki nem ül a vacsora asztalnál, nem lepődhet meg, ha az asztalon találja magát.

A következő négy évre tekintve nincs bennem aggodalom, se a bal, sem a jobb oldali szélsőségek miatt. A vízállás természete már csak olyan, hogy gyakran változik. Ezért, nem az a kérdés, hogy milyen magas a vízállás, hanem, hogy milyen magasak a gátak. A magyarok a választásokon magas gátakat húztak. Ez garantálja a kormány és ezen keresztül Magyarország stabilitását az előttünk álló években.

Szükség van az emberek véleményére – a szabadság és a felelősség

A választási kampány során pillanatnyi kétséget sem hagytunk a terveink, szándékaink felől. Folytatjuk, támogassanak, hogy folytathassuk. Ezt kértük. De valójában ennél többet kértünk. Azt kértük, hogy folytassuk együtt. Szándékom szerint, folytatni fogjuk, amit az elmúlt négy évben tettünk, folytatni fogjuk a nemzeti konzultáció politikáját is. Keresni fogom a lehetőségét, hogy a közéleti részvétel legkülönfélébb formái nyíljanak meg a magyarok előtt. A végső politikai döntésekért viselendő kormányzati felelősséget sohasem hárítottam át és ezután sem helyezem más vállára. Az emberek azért tették a mi vállunkra, hogy mi hordozzuk el. De ez nem zárja ki, sőt, inkább szükségessé teszi , hogy meghallgassuk az embereket. Szükségünk van a hangjukra és a véleményükre.

Másfél évtizeddel ezelőtt Magyarország legfiatalabb választott miniszterelnöke lehettem. Elhihetik nekem, hogy nem vagyok már olyan fiatal, mindenre tudom a választ. 2010-ben úgy döntöttünk, szakítunk az 1990 és 2010 között uralkodó liberális társadalom felfogással, társadalomszervezési elvekkel és módszerekkel. Helyette, miként az alaptörvény szabatosan elénk tárja a szabadság és a felelősség összekapcsolását, vagyis a kölcsönös felelősségvállalás eszméjét és politikáját követjük.

20 évig az a felfogás uralkodott, hogy az a politikai szemlélet kapott politikai elismerést és támogatást, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti. Miután nincs válasz arra a kérdésre, hogy ki dönti el, mi az, ami a másik ember szabadságát már sérti, a való életben ezt az erő, az erőfölénnyel rendelkező válaszolta meg. Ezért bizonyult a valóságban ez a felfogás minden szellemi eleganciája s vonzereje mellett is álságosnak és képmutatónak. Éppen ezért kellett elvetnünk s helyébe új eszmét emelnünk. Pontosabban vissza kellett helyeznünk jogaiba az ősi erkölcsi törvényt: „amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal”. A keresztény felfogás szerint: „amit szeretnél, hogy cselekedjenek, te is azt tedd másokkal”.

Az emberi magatartás nem külső utasításokon, hanem lélekből fakadó késztetéseken alapszik

Tudatában vagyok annak, hogy az emberi magatartást végül is nem külső viselkedési utasításoknak, különösen nem kormányzati döntéseknek és legkevésbé kormányzati felhívásoknak, hanem mélyről, a lélek mélyéről jövő késztetéseknek kell szabályozni. A belső meggyőződésnek kell szabályozni az élethez, az idősekhez, a gyerekekhez, a felebarátokhoz, más neműekhez, igazsághoz, és magához a közösséghez fűződő viszonyunkat. Nevezhetjük ezt egyszerűen lelkiismeretnek is. Ezért itt a politikának, a kormányzatnak, a miniszterelnöknek fokozott óvatossággal kell eljárnia, tudván, hogy vékony jégen jár a jó szándék és jó akarat. Pontosabban, a jó szándéka és a jó akarata könnyen visszájára fordulhat és illetéktelen beavatkozásnak, erőszakosságnak tűnhet fel. Ugyanakkor nem fogadhatunk el olyan közállapotokat, amelyben a lelkiismeretesen eljárók a törvényeket betartó emberek folyamatosan rosszul járnak, míg a lelkiismeretlen farizeus, szabályokat kijátszó mind jól jár és előnyt szerez. Ha ide jut az ország, a közélet szereplői nem maradhatnak csendben és nem maradhatnak tétlenek.

Kellő körültekintéssel, mértéktartással a személyes méltóság tilalomfáját tisztelve, de szerepet kell vállalniuk az ország helyes megítélésének helyrebillentésében. Ezt várom el magamtól, a kormányzatban dolgozóktól, és ezt kérem önöktől, parlamenti képviselőktől is.

A liberalizmus nem az egyének érdekeit szolgálta, adós rabszolgasághoz vezetett. A társadalom nem egyének puszta halmaza

Az egyén és a közösség kapcsolatát is szabályok alakítják. A liberális eszme nem kötelezte a kormányokat az egyéni érdekek szolgálatára. Nem kötelezte, hogy ismerjék meg a magyarok álláspontját, nem védte meg a közösségi vagyont, nem védte meg az embereket az eladósítástól és kifosztásától. A szabadság nevében végül családok százezrei jutottak adós rabszolgaságba. Én elkötelezett leszek a jövőben is, hogy az emberek munkája, teljesítménye és érdeke valamint a közösség nemzeti élete, kapcsolata megmaradjon, sőt, jól működjön. Számomra a társadalom nem egyének puszta halmaza, hanem közösségi belső szerkezet. Ez a nemzeti és keresztény ihletettségi társadalom értelmezés adja majd munkám alapját, egyben célját is.

A béke nem egyenlő a háború hiányával. A béke az igazság gyümölcse

Tapasztalatom szerint kapcsolat áll fenn a jólét és egy ország lelki állapota között. Jólét csak olyan országban szökhet szárba, amelynek helyes az önismerete, megfelelő az önbecsülése és él benne a büszkeség érzése. Vagyis, tisztában van a lehetőségeivel, senkinél sem tartja magát alávalóbbnak, és komoly teljesítményeken nyugszik nagyszerűségének tudata. Az ilyen országok képesek tiszteletre méltó gazdasági eredményekre. Képesek folyamatos gyarapodásra, és polgáraiknak is képesek megadni ennek esélyét. Vagyis, rendelkeznek békés gyarapodás képességével. Ehhez erő kell, mert a békét az erős adhatja meg, békét csak az erős teremthet.

A béke nem egyenlő a háború hiányával. A béke sokkal inkább igazság gyümölcse. Az igazságosság pedig abban áll, hogy mindenkinek meg kell kapnia azt, ami megilleti, meg kell tennie azt, ami tőle elvárható: megkapni, ami megilleti, és megtennie, ami tőle elvárható, állapotának megfelelően. Az igazságosság hiánya nem lehet hivatkozás az élet állapotaiból fakadó kötelesség felmentésére. 30 év tapasztalata alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az igazságosságnak árnyalt felfogása teremt olyan országot, amelyben békesség uralkodik, amelynek alaphangja a derű, és amely képes a világ más országaival versenyképes gazdasági teljesítményt nyújtani. Nyitott világgazdaságban élünk, ezért az igazságos, de gazdaságilag nem versenyképes országok előbb-utóbb hanyatlani kezdenek és szegénységbe süllyednek. A szegénység pedig irigységet szül, amely véget vet a békességnek és egyszerre nyit teret a legkicsinyesebb és legsúlyosabb háború előtt. Ugyanígy a gazdaságilag versenyképes, de igazságtalanul elrendezett élet  szerinti országokban az erős letiporja a gyengébbet. Nincs tekintettel a másik emberi méltóságára, így szükségszerűen felhalmozódik az elégedetlenségnek, a félelemnek, a dühnek és a gyűlöletnek az a gyúanyaga, ami felemészti a békességet. Olyan kormány megalakítására törekszem, amely képes egyszerre igazságos és versenyképes Magyarországot teremteni.

Magyarország helye a szövetségi rendszerekben: nem vagyunk vakok, süketek és némák

A leendő kormány Európa politikájáról: Magyarország a nyugati szövetségi rendszer, a NATO és az Európai Unió része. Efelől nincsen, kormányzásunk idején nem lesz kétség. Mi azonban ebben a szövetségben tagok vagyunk, nem vakok. A szövetségi állapot nem vonatkozik a látásra. Senki sem várhatja el tőlünk, hogy vakoknak tetessük magunkat, ne lássuk, mi zajlik körülöttünk a világban. És a szövetségi kötelezettség nem vonatkozik a szólásra sem. Senki nem várhatja el tőlünk, hogy némának tettessük magunkat, hogy ne tegyük szóvá azt, amit magunk körül látunk. És a szövetségi kötelezettség nem vonatkozik a gondolkodásra sem. Senki nem várhatja el tőlünk, hogy tökfilkónak tettessük magunkat, akinek nincs egyetlen épkézláb gondolata sem arról, mit kell, kellene tennünk. A mi Európa politikánkat a tisztánlátás, a nyílt párbeszéd és a bátor gondolkodás jellemzi majd. A 2008-ban kitört gazdasági válság óta Közép-Európa nem érheti be a nyugati politika másolásával. Európa napról napra veszít világgazdasági, világkereskedelmi, világpolitikai súlyából. Európa a mi hazánk, a közép-európai népek hazája is, ezért személyes érdekünk, személyes ügyünk és jó szövetségeshez méltóan személyes kötelességünk is hogy változtassunk ezen a helyzeten.

Milyen Európát akar Magyarország?

Közép-Európának és Magyarországnak megvannak a maga javaslatai, amelyek mögött az elmúlt évek kemény munkája, és amelyekhez a gazdasági és politikai sikerek adják a fedezetet. Olyan Európát akarunk, amely tiszteli saját gyökereit, tiszteli a kereszténységet és megadja a nemzeteknek az őket megillető tiszteletet. Az ország, amely nem képes magát biológiailag fenntartani, eltűnésre ítéltetett. Nem akarunk bevándorlást támogató politikát és nem akarunk kezelhetetlen feszültséget, bevándorló tömegeket sem, de akarjuk a gyermekvállalás támogatását és akarjuk a népességfogyás természetes úton történő megállítását. Visszautasítjuk a házasság és a család relativizálását, kitágítását. Olyan Európát akarunk, amely támogatja a vállalkozói szellemet, képes a teljes foglalkoztatás megteremtésére, és amely felszámolja a magas energiaárak okozta versenyképesség megállítását. Radikális, gyors energiacsökkenést akarunk egész Európában, összekapcsolt európai energiahálózatokat és biztonságos energiaellátást az egész kontinensen.

Magyarország érdeke a keleti nyitás folytatása, közvetve ez Európa érdeke is

Gazdasági kapcsolatainkat állítjuk a külpolitika középpontjába. Folytatjuk a keleti nyitást. Megerősítjük a gazdasági jelenlétünket is, gazdasági súlyunkat a Kárpát-medencében. Ez érdeke Magyarországnak, a szomszédos országoknak és érdeke az Európai Uniónak is. A regionális gazdasági kapcsolatok eltökélt erősítése nem áll ellentétben a nemzetpolitikai irányvonallal.

A magyar ügy a II. világháború óta megoldatlan

 A magyar ügyet európai ügynek tekintjük. A kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok és az önrendelkezés, az autonómia joga. Ennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200.000 magyar közösség helyzete, amelynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is. Ez világos elvárás a most formálódó Ukrajnával szemben.

Jómódban, biztonságban élő nemzeti közösség építése

Mindannyian tudjuk, hogy számos magyarnak sikerült a világ legjobbjai közé emelkednie. Nobel díjasok, feltalálók, olimpikonok. Mégis hiányérzet dolgozik bennünk. Ha ugyanis oly sokaknak sikerült egyenként, miért nem sikerül együtt, egy nemzetként? Pedig éppen ezt akarjuk: megépíteni a jó módban és biztonságban élő nemzeti közösséget. Nem kivétel a siker, hanem a közösség élménye, ahol mindenkit emel az a közösségi siker, ahol mindenki hozzáteszi a saját eredményét. Ugyan már sokat tettünk, és sokat kell tennünk azért, hogy ilyen Magyarországon élhessünk. Mindehhez azonban először is meg kell akadályoznunk, hogy a nemzet kárára lehessen boldogulni. Keresnünk kell és keresni is fogom azokat az utakat és módokat, ahol a magyarok úgy tehetnek a saját személyes ügyeikért, úgy tehetnek szert személyes haszonra, hogy az közben az egész közösség javára is váljon. Évtizedek óta először jutottunk el odáig, hogy a gazdaság nem hitelből nő, a pénz világa egyensúlyban van és közben bővül a vállalatok, a termelés és a munka világa. Ez bizakodással tölt el bennünket.

Európában egy új Közép-Európát építünk

A miniszterelnöktől elvárják, hogy megmondja, merre tart Magyarország. És bár a miniszterelnök messze nem mindenható, de még csak nem is jövendőmondó, illik értelmesen válaszolnia. Középre tartunk. Magyarország középre tart. Európa közepén egy új Közép-Európát építünk, amely felzárkózhat Európa nyugati feléhez. Az európai életszínvonal, életminőség közepe felé tartunk a következő négy évben. Még nem érjük el a felsők, az elsők szintjét, de felfelé haladunk. A középosztály a magyarok nagy többségének megerősödése felé tartunk. Munkára, tudásra, és szabad vállalkozásra épülő egészséges szerkezetű gazdaság felé tartunk. A közös családi pénzügyeink az egyensúly felé haladnak, a mindennapi megélhetés kevésbé teremt pénzügyi függést és adósságot, egyre kevésbé épül tétlenségre és segélyekre. Munkahely, tulajdon, vállalkozás: ez jövedelmet és pénzt hoz. De ad még valamit, ami a pénznél is fontosabb, és ez a biztonság. A fejemre, az eszemre, a karomra és az izmomra szükség van, ha kifizettem az adósságomat, ha van megtakarításom, ha saját otthonomban élhetek, ráadásul stabil kormány áll az ország élén, biztonságban vagyok. Ebbe az irányba tart Magyarország az elkövetkező négy évben.

Most itt az esély, hogy hátrahagyjuk mindazt, ami lehúzott minket. A nagy adósságot, a nem, vagy csak félig használható tudást, a csak papíron megszerzett szakképesítést, a kibírhatatlan rezsi költségeket, a mindennapi élet kiszolgáltatottságát. Elérhető lesz a biztonság, a munkahely, megszerezhető lesz a jó képzettség és a minőségi tudás.

Milyen a jó miniszterelnök?

Végezetül már csak egyetlen kérdésre kell válaszolnom: milyen a jó miniszterelnök? Van Eötvös Józsefnek egy jó példája a gőzmozdonyról, pontosabban a szakértőről, aki tökéletesen ismeri a mozdony szerkezetét, annak minden kerekét, minden egyes csavarját és tengelyét. Csak éppen azt nem tudja, mitől működik az egész, mert nincs fogalma a gőz mibenlétéről, vagyis arról az erőről, ami az egészet mozgásba hozza és mozgásban tartja. Ismeri a dolgok hogyanját, de nem ismeri a miértjét. Ez a helyzet az állam géppel is. Hiába ismerjük a szerkezetet, ha nem értjük az egész nemzetet átjáró lelkét, a nemzet szellemét és a nemzet akaratát. Ha ezeket nem értjük, elrozsdásodik az alkotmány. Hiábavalók a törvénykönyvek, recsegnek-ropognak az intézmények, működésképtelen a szerkezet. Ha a kormány, élén a miniszterelnökkel, ha a politika világához tartozók megértik a nemzet szellemét, lelkét és akaratát akkor jól fogják tudni szolgálni azokat, akik megválasztották őket. Én szeretnék jól szolgálni.

Szeretnék ennek a tehetséges, de sokat szenvedett népnek, ennek a bátor, leleményes, lovagias, iparkodó nemzetnek jól szolgálni. Szeretném, ha nem kellene több áldozatot hoznia, hiszen így is mértéken felül kellett szenvednie több évszázadon keresztül. De tudom, hogy a jövő, mert annak ilyen a természete, és amelynek európai horizontján a kelleténél jóval több a felhő, újabb kihívásokat és próbatételeket állít majd elénk. Úgy is lesz.

Azt kérjük a Jóistentől, ha ideáig juttatta miniszterelnökünket, segítse és erősítse. Ő is ezt kéri.

 Önök bizonyosak lehetnek abban, hogy még a kényszerűen meghozott áldozatok is végül a javát fogják szolgálni annak a nagy közösségnek, amely minden magyart magában foglal. Úgy kell szolgálnunk, hogy a nemzet közös érdekének keretet és kormányzatot mindig lélek és értelem járja át, mindig a közös sors tudata és felelőssége határozza meg. Ezt a parancsot akarom szolgálni legjobb tudásommal, képességemmel és erőmmel.

Azt kérem a Jóistentől, hogy ha már ideáig elhozott, sasszárnyon hordozott, most erősítsen meg hogy megfelelhessek a rám nehezedő és rám váró felelősségnek.

Címlapfotó: 2014. május 10. Orbán Viktor eskütétele a Parlamentben – Fotó: Magyar Tudat

magyartudat.com

Powered by Facebook Comments

5 thoughts on “Orbán Viktor harmadik hivatalba lépését követő első beszéde

  1. Helyes a ‘kutyaharapast szorevel”.Ha rank sokkterapiat alkalmaznak/EU,belso ellenlabasok/Ha meg mindig nem erzik a zarojelbezartak/talan,ha mashol lennenek bezarva?/,nincs erkolcsi alapjuk velunk szemben semmire,amig;1.A Trianon-/e szo a Boszorkanyisten egy neve,a masik a sok/k/-bol Robin,mindketto a szkita nepekre nezve jelkepes lett negativan tortenelmunkre/-ugyben nekunk visszamenoleg JOVATETELT nem szolgaltatnak. 2. A II.vil.haboru-ugyben ugyszinten.3.Az elozoekbol kovetkezveny; egesz jelenlegi helyzetunk. Tehat ;JOVATETELT ! 4. Amig gazdasagilag ,politikailag ,erkolcsileg vetkesek anyagilag s ma mar erkocsileg is ‘nagyhatalmak lehetnek/mert nincs kollektiv bunosseg, de iranyunkban van/.5.Amig nem ka- punk egyertelmu tamogatast kulhoni hazankfiai kapcsan.6.Amig a durva, magyarsagot serto modon kivulrol “izombol” ‘kormanyozni” szandekoznak minket.stb…. Sokunk kerdese: I.Lipot “jogutodjai’ ok,s ezen alapon dontenenek felolunk/a legfent zarojel-‘bezartak’/?

  2. A sok birka nem veszi észre, hogy Orbánéknak nem kell a koronás/címeres zászló, amit a kezükben tartanak. Aztán az sem ötlik a fejükbe, hogy az orbáni szélsőség meghatározó pontokból az első 5 teljes egészében igaz O. Viktorra is.
    – minden olyan politika, ami veszélyes a magyarokra,
    – ha valaki a bűnözők jogait az áldozatok elé sorolja,
    – az olyan gazdaságpolitikai javaslatokat, aminek nincs józan alapja,
    – ha valaki azért akar pénzt elvenni a dolgozóktól, hogy olyanoknak adja, akik munkaképesek, de nem dolgoznak, azaz aki a munkanélküliséget akarja támogatni,
    – ha valaki “valamiféle Európai Egyesült Államok oltárán” fel akarja áldozni a magyar érdekeket,
    – akik ki akarnak lépni az unióból. Mert nekünk, magyaroknak a viharos idők után meg kellett tanulnunk: „aki nem ül a vacsoraasztalnál, ne lepődjön meg, ha az étlapon találja magát” Tehát ideje lenne harcolnia saját maga ellen, hogy ne süthesse magára a szélsőségesség bélyegét.
    Az pedig, hogy ki a szélsőséges, azon múlik, hogy hová tesszük a 0 pontot.

    1. Óriási a zavar a lebutított álbaloldali internáci-onista fejekben…
      a hazug eszmefuttatásuk alapja az a meggyőződés, hogy 2010 előtt minden jó volt,
      szabadon szárnyalt a nép a boldog jövő felé a „weimari köztársaságban”, a gyönyörű reformkorban,
      amikor még nem lopták el a fékeket és ellensúlyokat, és szabadok voltunk, mint a madarak.

      A fizetések is vetekedtek, az osztrák, a német, de a francia fizetésekkel…

  3. A politika valóban veszélyesebb, mint a háborúk, mert pénzzel, hatalommal párosítva robbantják ki azokat.

  4. Csak… úgy kellhet egyre jobban életre Európa, Magyarország,
    … ahogyan tűnnek elfele,
    – a magyarellenes,
    – a családellenes
    – az ember és életellenes álbaloldali internáci-onista liberális-bolsevikok és a szavazó táboruk..

Minden vélemény számít!

Top