Neparáczki Endre genetikus: SZKÍTA-HUN és KELET ÁZSIAI SZÁRMAZÁSUNK

Neparáczki Endre doktori értekezése (kivonat), tartalmi összefoglaló:

Eredményeink támogatják a középkori krónikáink hitelét, melyek azt állítják, hogy a „honfoglalás” a magyarok második bejövetele, és a honfoglalók itt már magyar nyelvű népességet találtak. Adataink hihetővé teszik az elismerten eredetileg is magyar nyelvű székelyek hun hagyományát, és a honfoglalást megelőző jelenlétüket a Kárpát-medencében.
Ezzel magyarázatot nyer a régészeti anyagból levont következtetés is, miszerint a honfoglalás kori népesség régészeti hagyatékból becsült csekély létszáma alapján nem adhatta alapját a 11. századi Árpád kori tömb magyarságnak (Kniezsa, 1993; Révész, 2016).

Neparáczki Endre genetikus:

Adatainkat történeti források is támogatják, illetve adataink alapján számos eddig kétségbevont hitelű történeti forrás hitelessége igazolható.
Így például a középkori magyar krónikák szerint a “honfoglaló” magyarok őshazája Ázsia, akik testvéri-leszármazási viszonyban álltak a hunokkal. Krónikáink honfoglalás helyett a magyarok második bejöveteléről számolnak be (Bécsi Képes Krónika). IV. László udvarában Kézai Simon a megörökíti, hogy 1282-ben a magyar nemzetségfők magukat hun származásúnak tartják.
A magyar néphagyomány (monda, népmese) is megőrizte a hun-magyar azonosságtudatot, emellett a mongol, kazah, török hagyomány is azt tartja, hogy a magyarok a hunok leszármazottai, és velük rokon nép, akik Belső-Ázsiából jöttek ki.
Őseink Belső-Ázsiából a Kárpát-medencébe való jutása előtt mindig nagy kultúrnépek látókörében mozogtak, ennek köszönhetően jelentek meg nyomaik többek között kínai, tibeti, mongol, muszlim, görög írott forrásokban, melyek a hun és onogur (magyar) nép azonosságáról számolnak be (Thúry, 1897).

A genetikai eredmények alapján Árpád népe a kelet-európai sztyeppén maradt vagy oda visszavonuló hunok egyik ága lehetett.
Ebből az következik, hogy a néphagyományok és a krónikák valós alapokon állnak, adataikat komolyan kell venni. Tehát nagy valószínűséggel a “második bejövetel” is valós alapokon áll, vagyis a magyar etnogenezis innentől fogva nem szűkíthető a “honfoglalókra”, hanem legalább az európai hun korig kiterjesztendő.

A honfoglalók genetikai összetétele arra utal, hogy a hun alapréteg megőrzése mellett nagymértékben integrálták a Kelet-Európában talált germán elemeket, akiknek többsége adataink szerint skandináv eredetű.
Ez alapján elsősorban a Ruszok (varégok, vikingek) jönnek számításba, akik a 9-10. században valóban a honfoglalók vonulási útvonalába eső területeket szálltak meg. A viking kapcsolatot támogató régészeti történeti adatok azonban csekélyek és ellentmondásosak.
Kézai krónikája szerint például a Kijevnél legyőzött „oroszok” közül sokan csatlakoztak a magyarokhoz.
Egy generáció alatt azonban a vikingek nem válhattak lovas nomáddá, márpedig a vizsgált sírok tökéletes hun-germán genetikai-kultúrális integrációt mutatnak, amely a germán elem sokkal régebbi integrációjára utal, továbbá a legyőzöttek nem csatlakozhattak ilyen magas arányban (40%).

A korabeli kelet európai sztyeppén skandináv-germán származású népek után kutatva a vikingeken kívül a gótokat találjuk, igaz pár 100 évvel korábban.
Az európai hunok legyőzték a gótokat valamint számos más germán törzset, és jelentős részüket integrálták birodalmukba. A gótok eredetileg is lovas nomád életmódot folytattak, így valószínűleg sokkal könnyebben keveredhettek a hunokkal mint a vikingek a honfoglalókkal.
A Kárpát-medencéből a Fekete tenger vidékére visszaszorított hunok már egy erősen kevert népesség volt, és talán ezzel magyarázható a honfoglalók germán összetevője.
A germán összetevő pontos eredetének tisztázása azonban további vizsgálatokat igényel.

A vezérek haplocsoport kaukázusi eredetre utal, ez a terület pedig hosszú ideig az alánok fennhatósága alatt állt egészen addig, amíg a 370-es években a hunok hódoltatták őket. Az alánok egy része nyugatra menekült, más részük csatlakozott a hunokhoz.
Valószínűleg ezt az integrációt örökítette meg a magyar mondai hagyomány, melyben Hunor és Magor elrabolják Dúl alán király leányait. Ezek alapján úgy gondoljuk, hogy a kaukázusi haplocsoportok nagy valószínűséggel alán származásúak lehetnek.

Ugyan nem tartozik szorosan a témánkhoz, de szükségesnek tartjuk, hogy egy rövid kitekintést adjunk a magyar nyelv származására vonatkozó következtetésekről. Ezt azért tartjuk helyénvalónak, mivel a jelenlegi hivatalos álláspont a magyar nyelv Kárpát-medencébe érkezését egyértelműen a honfoglalókhoz köti.

A finnugor-honfoglaló genetikai kapcsolat hiánya arra utal, hogy a magyar nyelv finnugor rétegeit nem lehet a honfoglalókhoz kötni, ellenben a magyar nyelvben meglévő masszív török nyelvi réteget nagy valószínűséggel hun eredetűnek tekinthetjük.
Ez újabb kérdéseket és kutatási irányokat nyit a magyar nyelv lehetséges eredetéről, és rokonsági viszonyairól.

Eredményeink alapján ez a lehetőség csak akkor áll fenn, ha a magyar és hun nyelveket azonosnak tekintjük.
A hunok nyelvét azonban a török nyelvek közé sorolják, és a nyelvészeti vizsgálatok igen komoly, ismeretlen néptől származó török eredetű szót azonosítottak nyelvünkben. Adataink alapján ez a réteg biztonsággal a hun nyelvből származtatható.
A magyar nyelv finnugor rétegének származását pedig ezt követően csak a hunokat megelőző korok népeiben kereshetjük, akiknek kellően nagy populáció létszámmal kellett rendelkezniük ahhoz, hogy a germán, szláv, hun (török) népek tengerében is megőrizték nyelvüket.
Szorosan ide kapcsolódik, hogy Wong és mtsai., 2016-ban kapcsolatot talált a mansi genomok és egy 6000 éves paleolit korú Kárpát-medencei genom között, ebben azt is leírták, hogy szerintük a nyelvi kapcsolat erre az időre nyúlhat vissza.
Eredményeinknek ezért komoly kihatása van a történelem, régészet és nyelvészet jövőbeni kutatási irányaira.

Eredményeink fontos eddig nyitott kérdéseket válaszolnak meg, és ezzel számos szakterületen újabb kutatási irányokat nyitnak. A magyarok eredetének kérdése továbbra sem tekinthető lezártnak, hiszen genetikai adataink és a régészeti adatok alapján valószínű, hogy a hun eredetű népesség már a honfoglalás korban is kisebbségben lehetett a Kárpát-medencében.
A magyarok eredetének tisztázása további genetikai, régészeti, történészi, és nyelvészeti vizsgálatokat igényel. Szűkebb szakterületünket érintő további kérdések megválaszolásához el kell készíteni a kora Árpád kor, az avarkor, később pedig a még korábbi korok nagy felbontású genetikai térképét. Továbbá szükséges lenne létrehozni a Kárpát medence recens lakosságát tájegységek szerint reprezentáló genomi adatbázist. Jelen munkánk csak egy hosszú kutatási program első lépésnek tekinthető.

Kiss-Dobos László/Neparáczki Endre/Szelekovszky Ernő

Powered by Facebook Comments

1 thought on “Neparáczki Endre genetikus: SZKÍTA-HUN és KELET ÁZSIAI SZÁRMAZÁSUNK

  1. Szépek ezek az utólagosan kitalált mesék, keveredve a fantáziával.
    De egyik sem életszerű. Mint a hangyák, vonulnak az erdőben 🙂
    3000 éve a főniciaiak már elhajóztak a mai Angliáig, megalapítva az ón bányákat.
    Vagy a kelták már itt éltek a mai Macedónia területén.
    Mit gondolnak, ezek az emberek úgy közlekedtek mint a mai gyalogosok
    a járdán, majd szépen átkelve a zebrán ? Nem. Mindenki keveredett mindenkivel.
    Távol – Közép- Közel – Keleti bevándorlás (migráció). letelepedés, tova vándorlás …

    Nálunk ráadásul az égvilágon semmi de semmi bizonyíték, nyom nem maradt fent.
    Csak a mondák, regék, népdalok, népmesék. A kereszténység mindent eltüntetett
    ami megmaradt és hóbortos költőkkel iratták meg a “magyarok történetét”,
    így aztán csak Tinódi L. Sebestyéntől származtathatjuk a “hiteles” tudósításokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás