A közvélemény, az általános hangulat és nem utolsó sorban a politikai beállítódás formálásának leghatékonyabb eszköze a hírcsatorna befolyásolása. Az információ hihetetlen sebességgel terjed, akár hiteles, akár manipulált formában. A célbaért hírek tartalmának és hatékonyságának ellenőrzése is jól kidolgozott, mindössze a hozzászólások tartalmának és mennyiségének átvizsgálására van szükség.
A nyugati kultúra – sokszínűségre hivatkozva -, teret ad sokféle szemszög szerint kialakított hír közlésének. Nincs is ebben semmi hiba – vélhetnénk. Csakhogy sok esetben a gyűlölet, az agresszív elnyomás és a feszültség gerjesztése mellett a tudatos megosztás manipulációja lapul a sorok között.
Az egyszerűség kedvéért ugorjunk át néhány országhatárt és nézzünk szét őseink földjén, például a porig rombolt Szíriában. A tavaly augusztusi „vegyi fegyver ügy” kirobbanása óta hihetetlen mennyiségű információhoz jutottunk, szinte már nincs is valódi hír értéke a szíriai eseményeknek. De vajon valóban ismerjük az ottani helyzetet? Naná! Az egyik oldal szerint hallott hírözön hatásának eredményeképpen az emberek nagy része biztosra veszi, hogy tökéletesen ismeri a szírek szabadságukért folytatott küzdelmét. A nyugati média tudatformálásának köszönhetően legtöbben elítélik Assad „vérszomjas” kormányát és sajnálkoznak „szegény felkelők” leverésén. De meghallgatta valaki a szíriai nép véleményét? Vajon hányan vannak tisztában azzal, hogy a szírek mennyire óvják országukat az idegen betolakodóktól? Tisztelik kormányukat, politikai vezetőiket, nem hagyták el istenüket, megőrizték kultúrájukat és nem engednek az idegenek által gerjesztett terrorista támadásnak.
Furcsa módon, a közvélemény legtöbb esetben automatikusan a lázadó kisebbség védelmére kel. Ők azok, akik lehetnének akár gyermekkorunkat idéző mesehősök is, akik életüket áldozzák valami hatalmas dolog teljesítése érdekében, de valami nincs itt rendben a mesehősök körül. Mintha a szerepek rosszul lennének kiosztva. A jól működő társadalmakban, a kívülről manipulált terrorista kisebbség hőssé válik, a valóban elnyomott, létfenntartásáért küzdő népből pedig kollektív bűnös lett. Mostanában olyan furcsa mesét hallunk és olvasunk, amelyben a gonosznak valahogy sikerül megmaradnia a bőrében. Úgy is mondhatnánk, hiába vágja le a kiskirályfi mind a hét fejét a sárkánynak, tizenkettő nő helyette.
Az alaposan kidolgozott rendszer működéséhez már csak a „jól” működő, „sokszínű” médiára van szükség, a mesét az emberek pedig szépen elhiszik. Az pedig telitalálat, ha végképp sikerül őket összezavarni, sőt, „legjobb”, ha képtelenné válnak önálló vélemény alkotására.
Csakhogy minden mesének egyszer vége. De előbb a gonosz elnyeri méltó büntetését és ez így van rendjén.
magyartudat.com
Ez az írás telitalálat!