Megkezdődött a magyar kereszténység hivatalos üldözése, a Kúria engedélyével

A párhuzamos társadalom újabb bizonyítéka, hogy a Kúria nem tartotta bűncselekménynek a katolikus szertartást gúnyoló „performanszt”, amelyet 2016-ban a Lengyel Nagykövetség előtt tartott néhány eszement fiatal, tiltakozásul a lengyel abortusztörvény ellen.

Amíg a miniszterelnök keresztény értékekről beszél, és valóban sokat tesz a kormány mind az üldözött keresztényekért, mind a megszállt országrészeinken élő magyar keresztényekért, addig a magyar jog szentélyében, a Kúrián nem tartják fontosnak a kereszténység védelmét, a keresztény – ez esetben a katolikus – jelképek gúnyolásának szankcionálását.

Ha ugyanez történnék egy Tóra-tekerccsel, vagy más zsidó jelképpel, akkor az egész liberális világ antiszemitizmusról beszélne és Orbán Viktor fejét követelné. Ezt azonban már megszoktuk.

A kettős mérce, a keresztényüldözés, a törvények átértelmezése, kiforgatása, ma már egész Európában természetessé vált.

Azonban, amit a Kúria tett, az mégis más. Az egy piros gomb, amelyet megnyomva a Kúria engedélyt adott a magyar keresztény állam felszámolására, a keresztény értékek szabad pusztítására, a keresztény jelképek gyalázására, keresztény emberek megalázására, az alapvető emberi jogok sárba tiprására, a vallásszabadság szentségére!

Az ezeréves keresztény államban, Mária országában, a nemzetmegtartó keresztyén testvérek országában, ahol a magyar Szent Korona a törvényhozás épületének fő helyén van!

A keresztény embereket ez a döntés mélyebben érinti. Hiszen a szentáldozás vagy az úrvacsora kigúnyolása magának Krisztusnak a kigúnyolása, és a Benne hívő katolikus és protestáns társadalom megsértése.

Az emberi jogokba való oly mértékű negatív beavatkozás, amelyet csak a keresztény ember ért és tud, s amely csak a keresztény embert sérti és alázza meg. Minden ezután következő keresztényellenes megmozdulás a Kúria engedélyével, a Kúria beleegyezésével történik tehát, s így egyedül a Kúria felelőssé tételét vonja maga után.

Azonban az érem másik oldala még elkeserítőbb. Számtalan lovagrendünk, vitézi székünk van, cserkészek hada jelenik meg egy-egy ünnepségen, s Csíksomlyón is ott feszítenek a botcsinálta, ilyen-olyan díszes egyenruhás rendi celebek, s magának a kormánynak is van államtitkársága, amely a keresztények védelmét hivatott ellátni.

Ám, napok óta csend övezi ezt a kúriai döntést – amelyet bár lehet, hogy nem is katolikus, nem is keresztény bíró hozott.

Csend van a döntés nyomán a katolikus sajtóban, a protestáns sajtóban, nem tiltakozik egyetlen civil szervezet sem, nincs rendi ruhás tiltakozás egyik lovagrend vagy vitézi szervezet részvételével, s papjaink is – kevés kivétellel – elengedték a fülük mellett, az őket is gyalázó kúriai döntést.
„Hitetlen papok és áruló főurak” passuthi országa lettünk tehát.

Mert ez a döntés a keresztény ember számára nem néhány kölcsönzői ruháról, nem a mise szövegének idézéséről szól, hanem a legszentebb áldozat kigúnyolásáról, és az Eucharisztia meggyalázásáról.

A Kúria magát Krisztust engedi e döntésével újra megostorozni, megfeszíteni. Magát Krisztust gyalázza porig, s az Őt követőket hirdeti hülyének és kigúnyolhatónak.

És az egyházak hallgatnak, a templomokban nagy cécó közepette felavatott és esküt tett hívek nem állnak ki a Mester mellett, mert gyávák vagy hitetlenek, árulók vagy esküszegők!

A döntés és az azt követő csend okán/miatt, kijelenthetjük, hogy nem vagyunk keresztény ország, nem vagyunk méltók az Eucharisztikus Kongresszus megrendezésére sem, és hazudunk, amikor a keresztény értékek védelméről harsogunk… ugyanis Krisztust nem védtük meg!

Krisztus mellett nem álltunk ki. Krisztusért nem tüntetünk… a Kúria előtt. Péterek és Júdások országa vagyunk csupán. Kúriástól, vitézi rendeken keresztül az ez ügyben némán tűrő papokig.

És ez szégyen! Szégyen a kormányra, az igazságszolgáltatásra, az egyházakra és a magyar keresztény nemzetre nézve.

Mert milyen jogon kérnénk Mária segítségét, ha Fia mellett nem állunk ki, s milyen jogon énekeljük, hogy „Isten áldd meg a magyart”, ha Szent Fiát szó nélkül hagyjuk megalázni? Eleink emlékét idézve a magyar megnevezésre sem vagyunk méltók Barátaim!

Mert kicsinek tűnik ez az ügy, de a gyökerei mélyre hatolnak, és egyben tükröt tartanak elénk, amelyre e Krisztus eláruló csend miatt csak köphetünk egyet!

Kormányostul, egyházastul, Kúriástul.

És nem is érdemlünk mást… 

Stoffán György

Magyar Tudat Nemzeti Hírportál

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás