Most itt vagy
Itt > Belföld > Justice for Hungary- A trianoni diktátum ellen tiltakozó magyar óceánrepülők

Justice for Hungary- A trianoni diktátum ellen tiltakozó magyar óceánrepülők

Cikkünk  a  világtörténelem egyik legnagyobb repülésének állít emléket, melynek magyar vonatkozása pedig már csak hab a tortán: 1931. július 15-16-án Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor – első magyarként, átrepülték az Atlanti-óceánt “Justice for Hungary” névre keresztelt repülőgépükkel.

A Lockheed Sirius Model 8A.

A repülés gondolata a Kanadába kivándorolt Magyar Sándor, az első világháborúban kitüntetett katonai pilóta, majd postarepülő, fejében fordult meg, látva Charles Lindbergh 1927-es sikerét. Ám három évbe telt, mire elsősorban a Kanadában és az Egyesült Államokban élő magyarok támogatásával egyáltalán esélye nyílhatott a vállalkozás anyagi fedezetének előteremtésére. Detroitban felállították az American-Hungarian Transatlantic Committee-t (Amerikai Magyar Transzatlanti Bizottság), amely 1 dollárért árusított levelezőlapokból származó bevétellel akarta fedezni a repülés költségeit, amelynek szakmai előkészítésébe a Magyar Aero Szövetség is bekapcsolódott. Váratlan, de annál jelentősebb támogatást kaptak a brit újságmágnástól, Lord Rothermere-től, a magyar ügy lelkes támogatójától, aki 2000 font sterling díjat ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki elsőként repül el New Yorkból Budapestre. Mindezek ellenére, 1931 nyaráig a tengerentúlon 5000 dollár, Magyarországon pedig 45 dollár gyűlt össze, ami még a gép megrendeléséhez is kevés volt. Ekkor a már két évtizede az USA-ban élő, magát egyszerű hentesből húsüzem-tulajdonossá felküzdött Szalay Emil csaknem egész mozgósítható vagyonát, 25 ezer dollárt ajánlott fel, amivel már komolyan elkezdődhettek az előkészületek.

Endresz és Maqyar, Szalay Emillel, illetve Bánhidi Antallal.

A repülés tervezésében Magyart és a pilótának felkért, szintén első világháborús veterán Endresz Györgyöt szakértőként Bánhidi Antal, a jeles repülőgép-tervező, az Aero Szövetségtől pedig Szapáry Jenő és Grosschmid István segítették. Választásuk a Lockheed gyár Sirius Model 8A típusára esett, amelyet a cég egyenesen Lindbergh kérésére tervezett.(Az amerikai pilóta magángépe volt, kérésére úszótalpakkal szerelték fel.) A robusztus egymotoros monoplánt az óceánrepüléshez  átalakították (elsősorban az üzemanyagtartályokat, a fotóművet erősítették meg, és megnövelték a függőleges vezérsíkot is), hiszen addig még egyetlen Sirius-szal sem kíséreltek meg ilyesmit. Endresz 1930. augusztus 20-án a kaliforniai Burbank repülőterén repült először a géppel: a berepülés során természetesnek tekinthető, hogy számos hibát kellett kijavítani, ám az időveszteség miatt kénytelenek voltak 1931-re halasztani az utat, hiszen ősszel és télen különösen kockázatos volt az óceán fölötti repülés.

Indulás előtt.

Az S/N 115W lajstromjelű gép meggypiros festést kapott, s Lord Rothermere javaslatára az egyértelmű politikai állásfoglalást tartalmazó Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) névre keresztelték, így is tiltakozva a trianoni békediktátum ellen.

Kevéssé ismert, hogy az eredeti tervben az szerepelt, hogy Detroitból szállnak fel, majd a levegőben utántöltve a gépet Újfundland fölött, leszállás nélkül repülnek Budapestig! (Az óceánrepülés kétségtelenül legveszélyesebb szakasza a felszállás volt, hiszen az üzemanyaggal túlterhelt géppel roppant nehéz volt az elemelkedés – számos óceánrepülőnek ért véget a kalandja, sokszor sajnos az élete is, mielőtt igazából nekivághatott volna az útnak. Ezen segített volna a légi utántöltés, amihez 1923 óta rendelkezésre állt a technika: sőt, 1930-ban a Hunter-fivérek két gépet használva az utántöltésekhez 553 órán és 40 percen keresztül maradtak a levegőben Chicago felett!) Végül azonban úgy döntöttek, hogy inkább Újfundland egyik legkeletebbi repülőteréről indulnak útnak, Harbor Grace-ről, amely igen nagy népszerűségnek örvendett az óceánrepülők körében: 1927 és 1936 között mintegy húsz óceánrepülés indult innen, köztük Amelia Earharté, az Atlanti-óceánt elsőként átrepülő hölgyé is.

Harbour Grace ma. Az Amelia Earhart emlékmű.

1931. július 15-én hajnalban a repülés előtti ellenőrzésnél kisebb repedést találtak a gép fő üzemanyagtartályán: szerencsére néhány liter üzemanyag leengedésével orvosolható volt a probléma, hiszen a repedés éppen a tartály felső pereménél volt. A valamivel könnyebbé vált gépet Endresz simán emelte el a talajtól, s lassú emelkedésbe kezdtek. Természetesen egy ilyen vállalkozásnál ritkán megy minden zökkenőmentesen: Magyar a felszállás után nem sokkal észlelte, hogy a föld indukciós iránytűjük tönkrement, így a navigáció során távírón az útvonaluk mentén haladó hajókkal pontosította a gép pozícióját és szükség esetén módosította az útvonalat. A szemükben nem nagyon bízhattak: szinte egész útjuk során felhős és ködös volt az időjárás.

Endresz által a pilótadzsekije zsebében “kézbesített” levelezőlap.

Sokáig úgy tűnt, útjuk tökéletesen sikerül, azonban szinte már a célegyenesben, Győr fölött akadozni kezdett a motor és Bicske fölött végleg leállt! Bár pontosan a mai napig sem lehet tudni, mi történt, valószínűleg az egyik benzincsap hibája miatt nem jutott üzemanyag a motort ellátó ejtőtartályba. Bár sok forrás arról ír, hogy a vihargócok kerülgetése és a navigációs pontatlanság okozta kitérők miatt fogyott el az üzemanyag, a gép későbbi átvizsgálásakor még 50 liter üzemanyagot találtak az egyik tartályban, amivel kényelmesen elérték volna Mátyásföldet. Endresz bravúros kényszerleszállást hajtott végre Bicske határában, egy kukoricatáblában.

A kényszerleszállás során a gép légcsavarja és motorja sérült.

A 26 óra 20 perces (más források szerint 25 óra 59 perces) repülés során a magyar személyzet három világrekordot is bezsebelt: az Északi Atlanti-óceánt 13 óra 50 perc alatt repülték át (csaknem két órát verve az előző rekorderre), miközben 250km/órás átlagsebességet értek el. Emellett pedig az Amerikából felszálló pilóták közül egyetlen óceánrepülő sem jutott el korábban olyan távolságra, mint ők (kb. 5800 km).

A Justice for Hungary személyzetét hősként fogadták Budapesten: a Milleniumi Emlékműnél százezres tömeg ünnepelte őket, Horthy a Várban fogadta őket, s a III. osztályú Vaskorona Renddel tüntette ki őket.

Magyar nemsokára az USA-ba utazott és sikeresen elhelyezkedett a fellendülő repülőiparban. Endresz Magyarországon maradt, folytatta a repülést, ám sajnos egy év sem volt már hátra életéből: 1932. május 21-én Rómába repült az Óceánrepülők Világkongresszusára, amikor délután három óra körül leszállás közben gépe a földnek csapódott, kigyulladt- Endresz és navigátora, Bittay Gyula életét vesztette. A szemtanúk szerint alacsonyan, lapos siklással közelítette meg a repülőteret. A Légügyi Hivatal szerint Endresz “gázzal huzatta be magát”, ám a motorburkolat nagy átmérője miatt előre ilyenkor szinte egyáltalán nem látott, s a Littorio repülőteret körülvevő dombok egyikét túl későn vette észre: a futómű, az egyik szárnyvég, majd a motorburkolat is a földnek ütközött, a repülőgép átpördült, s azonnal lángba borult. (A magyar sajtó megpróbálta Bittay-t bűnbakként feltüntetni, azt állítva, hogy elmulasztotta behúzni a rádióantennát, s az beleakadt egy nagyfeszültségű vezetékbe és a gép ettől még a levegőben felrobbant – valójában a repülőtér környékén egyetlen ilyen vezeték sem húzódott.)

Endreszről teret és utcát is elneveztek Budapesten, ám a háború után a kommunista rezsim átneveztette azokat. Szerencsére ma már több településen is találunk Endresz György és Magyar Sándor utcát is, Felcsúton pedig általános iskolát neveztek el Endresz Györgyről. 2006-ban pedig kényszerleszállásuk helyén emlékművet állítottak.

Az emlékmű avatása (2006).

Emlékezzünk mi is a hős magyar óceánrepülőkre!

(fekszarny)

magyartudat.com

 

Powered by Facebook Comments

3 thoughts on “Justice for Hungary- A trianoni diktátum ellen tiltakozó magyar óceánrepülők

  1. Ez férfimunka volt a javából !

    A Trianon 2. -őt napjainkban éljük meg, amikor is
    Orbánék bebetonozták magukat, az általuk kitalált
    választási rendszerrel, megbontva az addig demokratikusan működő bevált választást.
    Igy ma megint “trianon” van, a magyaroknak nincs
    választási lehetősége, amig ezt valakik vissza nem
    rendezik.

  2. Nem Lindbergh volt az első, csak ő egyedül volt és
    nagyobb volt a reklámja. Ha nem a gyűlölködés
    és a letünt magyar fasizmus kihantolása lenne a cél, úgy tudnák ezt is, mint az egészséges magyarok.
    A repüléstörténetben jártasabbak persze tudják, hogy a valóságos dicsőség két brit pilótáé, és a történet jóval korábbi. Alcock és Brown a kétmotoros Vickers Vimy nehézbombázóval Új-Fundlandon szállt fel 1919. június 14-én, majd a bombakamrákba beépített póttartályok segítségével a kétfedeles, 360 lóerős Rolls-Royce motorokkal felszerelt gép másnap reggel 15 óra 57 perc elteltével, 185 kilométeres átlagsebességgel megtett 3040 kilométer után Írországban ért földet, némi géptörés árán, mert az a zöld mező, amit a pilóták megfelelő leszállóhelynek ítéltek, valójában mocsár volt.

  3. …. a Vickers Vimy az óceán fölött erősen eljegesedett,
    a világháborús sebesülés következtében nyomorék
    Brownnak az alsó szárnyra többször kimászva kellett
    levernie a motorok levegőbevezető nyilásáról a rájuk
    rakódott jégkoloncokat (1919.Juni 15.) ……
    (id.: Smóné Avarosy Éva “A Repülősárk…” 1981)

Minden vélemény számít!

Top