Most itt vagy
Itt > Belföld > Immigráció, kultúra, nemzetgazdaság

Immigráció, kultúra, nemzetgazdaság

Meg kell említenünk, hogy ez a tömeges beáramlás csak szervezetten történhet. A szervezők megkeresése az elsődleges feladat, mert azok politikai szándékai keresztény-és Európa ellenes, háborút okozó törekvések. E törekvéseket pedig csírájában kell, a legradikálisabban elfojtani.

A migráció szót ma általános kifejezésmódként használják mind a politikai, mind a gazdaság szereplők. Legelőször a szó eredeti jelentését fontos tisztáznunk, mert önmagában a rossz szóhasználat is problémát jelenthet.

Eszerint:
emigratio=kivándorlás,
immigratio=bevándorlás,
intermigratio=egymás közti vándorlás.

A fentiek alapján tehát, témánk tényleges kifejezője az immigráció (latin) azaz, a bevándorlás kérdésköre.

Ezt azért érdemes és fontos megjegyeznünk és kiemelnünk, mert Magyarország helyzete és az immigárció jelensége eltér a mai európai migrációs problémáktól. Magyarország 1920-ig a számos nemzet által lakott teljes Kárpát-medencét foglalta magában. Amikor tehát, a mai politikai és gazdasági indoklásként e földrajzi és politikai egység – ország – lakosságának országon belüli költözését említik példaként a ma tapasztalható immigráció – főként az elmaradott országokból a hozzánk bevándorlókat – illetően, és az ő befogadásuk politikai fontossága és emberjogi szempontok okán, akkor ki kell jelentenünk, hogy a történelmi tények cáfolják e mai népvándorlás Magyarországra vonatkoztatott EU-s elgondolásokat. Az egy országon belüli költözés, lakhelyváltoztatás sem be, sem kivándorlásnak nem tekinthető. Ám különösen fontos vizsgálnunk azt is, hogy az egykori Magyarország elcsatolt területeiről a mai Magyarországra érkező magyarok, akik szülőföldjükről az „anyaországba” letelepedési szándékkal érkeznek, bevándorlóknak tekinthetőek-e? Még érdekesebb a kérdés, ha úgy tesszük, föl: – az egykori Magyarország területéről a mai Magyarország területére érkező és itt letelepedni kívánó magyar állampolgárok jogi és nemzetközi jogi státuszát hogyan határozhatjuk meg?

Saját családomban atyai ágon csaknem minden felmenőm valahonnan, a történelmi Magyarországra vagy annak megcsonkított határain át, a mai Magyarországra érkezett.

(Saját példa: Atyai nagyanyám felmenői 1700-as években Bajorországból és Olaszországból bevándoroltak a ma Ausztriához tartozó Fertőfehéregyházára (ma Donnerskirchen) és Zurányba (ma Zurndorf). Atyai nagyapám a felvidéki Miszlókán született tisztázatlan, de nem magyar (tót vagy cipszer) származással. Az ő hitvesének édesapja – dédapám – pedig neve után ítélve – Pollák – Lengyelországból a Felvidékre, majd Budapestre települt család volt. Anyai nagyapám pedig az erdélyi Gyergyóalfaluban látta meg a napvilágot. A történelem fintora csupán, hogy nagyszüleim voltak az elsők, akik a mai ország területén születtek, ám idetelepült felmenőim és nagyszüleim mégsem nevezhetők immigránsnak, hiszen a történelmi Magyarországon belüli költözés minden magyar állampolgár alapvető emberi joga volt 1848-tól. Az Olaszországból és Bajorországból idetelepült felmenők pedig ugyanazon európai keresztény kultúrkörből érkeztek, mint amely kultúrkörnek volt tagja a történelmi Magyarország, amelyet felmenőim hazájuknak tekintettek és építettek 1703-tól, 1945-ig.)

Összegezve: a magyar bevándorlási politikát nem lehet ugyanazon aspektusból vizsgálni, mint azon országok bevándorlási problémáját, amely országok egykor, mint gyarmatosítók voltak jelen a mai immigránsok hazájában, s e tényre hivatkozva ezek az elmaradott és eltérő kultúrájú bevándorlók jogot formálnak az európai letelepedésre, sőt, több esetben arra is, hogy a célország eltartsa őket. Fordított tehát a helyzet Magyarország és más európai államok mai problémájának történelmi előzményeit tekintve.

Ma kétféle immigráns csoportot különböztetünk meg. Az egyik csoport a terrorista hadseregek által megszállt országok lakosságának egy része, amely a keresztényüldözés, ebből fakadóan életveszély miatt menekül más országokba. Ezek az emberek lehetnek akár munkaszerető, tisztességes emberek, akik nem akarnak áldozatokká válni saját szülőföldjükön.

A másik csoport, amely az áhított jólét reményében hagyja el hazáját, de merthogy saját hazájában sem volt alkalmas saját életének jobbítására. Feltehető, hogy a választott országban sem képes értéket teremteni, tisztességesen dolgozni, alkalmazkodni a befogadó ország rendjéhez.

Bár mindkét csoport – kulturális, vallási alapon és a társadalmi rend veszélyeztetése okán – súlyos problémát jelent Magyarországra, a nagyobb probléma mégis az utóbbi csoportok lényegesen magasabb számából, drámaian eltérő kultúrájából, szociális elmaradottságából és ebből adódóan a nagyobb bűnözési hajlamból ered.

Vizsgáljuk meg ezeket a szempontokat részletesebben:

A szellemi, erkölcsi és szociális különbözőségek

Az immigránsok nem az európai keresztény közegből kerülnek ki, munkamoráljuk alacsony, a társadalmi rend pedig számukra legtöbbnyire a diktatórikus hatalomtól való félelmet jelenti. Épp ezért és ebből kifolyólag gondolkodásmódjuk és beléjük rögzült életszemléletük nem is összehasonlítható az európai, kivált nem a magyar emberek közösségének, Magyarország lakosságának szellemi és lelki beállítottságával. Ebből pedig közvetlenül adódik, hogy az ellentétek ab ovo már az immigárnsok megérkezésével fennállnak. Ennek a csoportnak a magatartása – nemi erőszak természetesnek tartása, keresztény jelképek lerombolása, erőszakos cselekmények, lopás és rablás… – az európai társadalmakban, ellenérzést kelt. A hatóságok nem tudnak rendet tartani, a kormányok nem találnak megfelelő megoldást, az Unió vezetése pedig mélységes ostobaságról téve tanúbizonyságot, erőlteti a befogadást.

Szellemi különbözőségek

Amikor az immigránsokat illetően vallási különbözőséget említünk, ezt nem valamiféle vallásellenesség okán tesszük, hanem azért fontos elemezni e kérdést, mert a primitív (alulművelt, igénytelen) afrikai és balkáni népek körében a vallás, minőségében meghatározza a szellemi beállítottságot. Egy balkáni vagy afrikai muzulmán nem tud és nem is akar úgy gondolkodni, mint egy európai magyar ember. A keresztény kultúra és a muzulmán kultúra azért más, mert a muzulmán kultúra nem csupán hit és kulturális hagyomány, hanem ideológia is, amely viseletben, a mindennapi életben és a más kultúrák iránti ellenszenvben nyilvánul meg a muzulmán hit alaptanításaként. Kisszámú az az immigrációs csoport, amely afrikai keresztény közösségekből jön. Ők munkaszeretők és beilleszkedésük nem annyira nehézkes, mint muzulmán társaiké, így róluk külön nem beszélünk.

Erkölcsi és szociális különbözőségek

Az erkölcsi különbözőségek is vallási alapon illetve szociális és társadalmi okoknál fogva tapasztalhatók. Az iszlám előírásai sokkal szigorúbb törvényeket foglalnak magukban, mint a keresztény vallás, így a muzulmán hitben szocializálódott emberek nagy többsége ellenérzéseket táplál minden más, különösen pedig a keresztény vallással szemben. Ez az ellenérzés gyűlöletté nőtte ki magát, amely gyűlöletet magukkal hozzák az immigránsok, s ma már tapasztalható Európában is a hazai hírekben elhallgatott keresztény jelképek rombolása.
Amely nép diktatúrához szokott, az aligha illeszkedhet be az európai demokráciákba, hiszen számára ez ismeretlen, s inkább úgy érzi magát, mintha minden megengedett lenne a számára. Ez az érzés viszont súlyos problémákhoz vezethet, hiszen rossz szociális helyzetük okán a tulajdon megbecsülése, de adott esetben az emberi élet értéke sem ismeretes előttük. A megélhetéshez szükséges feltételeket saját hazájukban, a diktatúra által rájuk nehezedő ódiumok ellenére is jobbára törvénytelen eszközökkel teremtették elő, így egy általuk teljesen szabadnak és törvények nélkülinek vélt országban (hiszen nem akasztják fel, nem vágják le a kezét, nem kövezik meg, nem lövik ki alóla a lélekvesztőket már az óceánon…), demokráciában könnyebben érzik a bűn elkövetését. Csaknem természetes számukra a bűnözés. Nem ritka körükben a szexuális erőszak és a gyilkosság sem, amelyet a befogadó ország nőlakossága ellen követnek el, ösztönösen és mit sem törődve az ország ebbéli törvényeivel.

Álságos tehát az a szemlélet, amely ma (Magyarország rovására) divatos az Európai Unióban – hazánkra erőltetendő az immigráns tömegeket –, miszerint a tömegével érkező és a jobb megélhetés reményében ideérkező emberekben a mérnököt, a sportolót, az ugyanolyan embert lássuk, mint amilyenek mi, európai keresztény kultúrájú magyarok vagyunk. Hiszen amíg a főváros tele van hajléktalanokkal, az ország pedig munkanélküliekkel, addig az elsődleges feladat a magyar lakosság életének jobbítása, nem pedig az idegenek befogadása gardírozása és a társadalom által befizetett adóból való eltartása.

Gazdasági hátrányok

Amikor nemzetgazdasági oldalról vizsgálódunk, legelőször ezeknek az embereknek a befogadásával járó, és a magyar adófizető társadalmat, a magyar nemzetgazdaságot terhelő szempontokat kell megvizsgálnunk. E vizsgálódás keretén belül pedig, rendkívül fontos a nyugati országok társadalma és a magyar társadalom szociális helyzetét, megélhetési problémáit összehasonlítani.

Magyarország lakossága, a 2004. május 1-jei uniós csatlakozás után tizenegy évvel sem érte el az uniós átlagkereset felét sem, azonban a közköltségek és szolgáltatások árai azonosak a nyugati országokban látható árakkal. A lakosság nagy része tehát képtelen a gazdasági fejlődésre, az anyagi javak felhalmozására, az európai átlagpolgár jóléti színvonalának megteremtésére. Keresete (ha van) csupán – de ez sem mindig igaz – a mindennapi megélhetésre elegendő.
Az immigárciós tömegeket és a „menekült” táborok költségeit látva és hallva jogos a felháborodás, amikor a költségvetésből milliárdok folynak el az immigránsok eltartására, ellátásra. Amíg a magyar átlagpolgár az európai átlaghoz viszonyítva is magas adót és járulékot kénytelen fizetni, addig e táborok lakóit az állam a magyar lakosság adójából és járulékaiból tartja fenn. Ezért tűrhetetlennek látja és érzi az immigránsok befogadását és eltartását, bármilyen nemzetközi szerződés vagy uniós alapeszme kötelezi is erre Magyarországot. A hazai liberális és szocialista ellenzék milliárdos vezetői mit sem törődve a magyar társadalom helyzetével, saját gazdagodásukat és politikai helyzetüket erősítve támogatják az ostoba uniós szemléletet. A magyar társadalom nagyobbik része nem ismer különbséget a menekültek és a jobb megélhetés reményében hozzánk érkezők, illetve a muzulmán és a keresztény bevándorlók között, mert a rá rótt teher már-már e plusz teher nélkül is elviselhetetlen.

Konklúzió

A nyugati társadalmak könnyebben viselik el az immigárciós áradatot, és liberális elvek mentén követelik Magyarországtól e tömegek befogadását és táboraik fenntartását. Azonban világosan kell látni, hogy a mai uniós keretek között, valamint Magyarország, a szocialista kormányok által tönkretett és most újraépülő gazdasági folyamataiban lehetetlen az immigráció kezelése, illetve a bevándorlók el-és fenntartása. A gazdasági válság és a korábbi rossz kormányzások súlyos károkat okoztak mind a lakosságnak, mind a nemzetgazdaságnak, de az elmúlt évtizedek – csaknem egy évszázad – erkölcsi károkozásának megszüntetése is kizárja ezen idegen kultúrájú, erkölcsi beállítottságú és eltérő életfelfogású muzulmán tömegek befogadását. A mai probléma még jobban megosztja a magyar társadalmat, kiélezi az amúgy is feszült belső hangulatot, és okkal gerjeszt idegenellenességet a társadalom többségét képező nincstelenek és a szegények körében, de a jó szociális és anyagi körülmények között élők is – féltve az elért gazdasági eredményeiket –, ellenzik a szabad bevándorlás jogát, a plusz terheket és az ország erkölcsi züllesztését. Ugyanis fájó a megállapítás, de ezek az emberek – és ezt harminc év német, csak a törököket illető statisztikai kimutatások igazolják – négy-öt generáció után kezdenek európaivá válni… Ezt pedig Magyarország, a magyar társadalom sem gazdaságilag, sem erkölcsileg, sem pedig érzelmeiben nem képes elviselni. Nem kikerülhető kérdés az Iszlám Állam és más terrorszervezetek tagjainak immigránsként való beszivárgása, amely nem gazdasági, hanem fizikai veszélyt jelent Európára, mint ezt láthatjuk az elmúlt hetek, hónapok drámai eseményeiből…
Végül meg kell említenünk, hogy ez a tömeges beáramlás csak szervezetten történhet. A szervezők megkeresése az elsődleges feladat, mert azok politikai szándékai keresztény-és Európa ellenes, háborút okozó törekvések. E törekvéseket pedig csírájában kell, a legradikálisabban elfojtani.

Stoffán György

magyartudat.com

Powered by Facebook Comments

Minden vélemény számít!

Top