Civil tiltakozás a Horthy-kultusz ellen” – ezzel a címmel számolt be tegnap a Népszabadság arról az akcióról, amelyet több tucat „civil” kezdeményezett. Az említett akció a jól bevált gyakorlat szerint petíció formájában öltött testet, amely ezt a címet viseli: „Ne hagyjuk!” Elolvastam az írást, s arra a felismerésre jutottam: tényleg nem szabad szó nélkül hagyni a „civil” urak és hölgyek tiltakozását.

A „civil” kezdeményezésről sajtótájékoztatón számoltak be a „civilek”. A Népszabadságban olvasom, hogy a fő szónok, Heller Ágnes, többek között az alábbi szavakat ejtette ki a száján:

Ahol nincs gondolkodás, ott lelkiismeret sincs. Ahol nincs lelkiismeret, ott lelkiismeret-furdalás sincs, enélkül pedig felelősséget sem tudunk vállalni semmiért.

Számomra a gondolkodás és a lelkiismeret is fontos, ezért olvastam – kacskaringós pályafutása ismeretében – elámulva Heller úrhölgy szavait.

A puding próbája az evés, ezért először is alaposan tanulmányoztam az aláírók névsorát a nehagyjuk.blogspot.hu oldalon. Csupa független értelmiségi. Kivétel nélkül mind „civil”. Szemléltetésül álljon itt néhány „nagy” név.

Bauer Tamás közgazdász” – olvasom a lista elején. A Gyurcsány-párt (DK) egyik alelnökét is Bauer Tamásnak hívják (tudják, ő a szabadmadaras társaság egyik emblematikus alakja volt), nem vitás tehát, hogy aláírónk nem politikus, hanem „civil”.

Békesi László közgazdász”. Ő az MSZMP oszlopos tagjaként a pártállami időkben előbb pénzügyminiszter-helyettes, majd pénzügyminiszter volt, 1994-ben pedig a Horn-kormányban is ezt a tisztséget töltötte be – immár az MSZP tagjaként. Valódi „civil” hát ő is.

Debreczeni József politikai közíró”. A bajszos ember a Gyurcsány-párt (DK) másik alelnöke. Semmi köze tehát a politikához, „civil” mivolta tagadhatatlan.

Garai-Édler Eszter tipográfus”. Ő az egyik kedvencem, néhány napja írtam is erről a hölgyről, aki még magyarul sem tanult meg tisztességesen. Garai-Édler nevével az SZDSZ nevű képződmény honlapján (is) találkozhatunk. Ő a párt „országos szervezője” – természetesen „civil”-ként tölti be ezt a fontos posztot.

Van még néhány érdekes név: „Hack Péter jogász”; „Hodosán Róza szociológus”; „Iványi Gábor lelkész”, „Kuncze Gábor közgazdász”, „Magyar Bálint szociológus”; „Soós Károly Attila közgazdász”. Megannyi híres „civil” – egykoron valamennyien az SZDSZ parlamenti frakciójában ücsörögtek, sőt Kuncze és Magyar urak az említett párt – akarom mondani: civil mozgalom – elnöki székében is melegedtek egy ideig.

Végezetül még egy „civil”-re szeretném felhívni az olvasók figyelmét: „Niedermüller Péter etnográfus”. Emberünk a Gyurcsány-párt (DK) harmadik alelnöke – elmondható tehát, hogy a DK mindegyik alelnöke nevét adta a petícióhoz.

Az első aláírókhoz több százan csatlakoztak. Köztük is vannak ám közismert „civilek”. Például egy bizonyos Adolf Hitler, aki festőként lopta be magát a „civilek” szívébe, s most ő sem akarja hagyni…. Mit is?

Nem hosszú ez a „civil” petíció, idézem a teljes szöveget:

NE HAGYJUK!

2014 tavaszán Magyarországon nem csak országgyűlési választások lesznek. Lesz egy súlyos évforduló is.

2014 márciusában lesz hetven éve Magyarország német megszállásának. Ekkor kezdte a magyar csendőrség, a király nélküli királyság kormányzója, Horthy Miklós tudtával, tömegesen haláltáborokba hurcolni a magyar zsidó állampolgárokat. Férfiakat, nőket, gyerekeket, öregeket. Képzeljük el, hogy Miskolc és Debrecen összes lakosát rendeletileg kirabolják és halomra gyilkolják – ekkor kaphatunk képet a szervezett népirtás méreteiről.

Ne hagyjuk ezt elfelejteni!

A rendszerváltás az új magyar demokráciát a Horthy- és Szálasi-rendszer ellenében létrejött, rövid életű magyar demokrácia örököseként határozta meg. Az a demokrácia szembefordult a nácizmussal és ítéletet mondott a nyilasok fölött.

Ne hagyjuk ezt megváltoztatni!

Magyarország vezetői új Alaptörvényükben a Horthy-rendszerrel, a náci Németország szövetségesével vállalnak folytonosságot. A szélsőjobboldallal együtt a magyar irredentizmus és antiszemitizmus emblematikus alakjainak kultuszát űzik. Ez ellentétes a párizsi békeszerződéssel, a második világháború után létrejött nemzetközi konszenzussal is. Horthy- és Wass Albert-szobrok nőnek ki a földből, a falakon Prohászka-emléktáblák fakadnak, a főváros vezetői átnevezik a náci uralom alóli felszabadulás emlékét őrző Roosevelt és Moszkva teret, miközben az ország vezetői eltüntetik Magyarország első köztársasági elnökének szobrát a Parlament mellől, és a nyilas Nyirő József hamvai előtt hajlonganak.

Ne  hagyjuk, hogy  közjogi  méltóságok,  állami  vezetők  és  választott  tisztségviselők  népgyilkosok propagandistái előtt tisztelegjenek!

A magyar kormány a közoktatásban a szélsőjobboldallal összejátszva a Horthy-korszak iskolarendszerét másolja, a  tananyagokban a Horthy-korszak történetszemléletét érvényesíti. A Nemzeti Alaptantervbe belegyömöszölik az antiszemita Wass Albertet, és központilag gyártott tantervek és tankönyvek segítségével megszüntetik a tanszabadságot.

De ez az ország, amelynek nevéből eltűnt a köztársaság szó, nem csak az ő államuk, hanem a mi országunk is.

Ne hagyjuk, hogy a szabad és sokszínű magyar iskolák szellemét megölje a központilag irányított szellemi erőszak!

Ne hagyjuk, hogy a király nélküli királyság mintájára Magyarországot köztársaság nélküli demokráciává züllesszék!

Ne hagyjuk, hogy a mi országunkba még egyszer visszatérjen a Horthy-rendszer!

Lesz itt köztársaság újra még!

Nem óhajtom elemezni a fenti szöveget, eleve irtózom a „holocaustos” felütésű bárgyúságoktól. Csak néhány apróságra szeretném felhívni az olvasó figyelmét.

A megadott lelőhelyen a magyar szöveg alatt a petíció angol fordítása olvasható. Átfutottam a szöveget, s meglepődve láttam, hogy ez a szöveg nem teljesen az a szöveg. Meglepődve? Na, ez nem egészen igaz. Ez a társaság már nem tud engem meglepni. A csalás, a hazudozás – a gondolkodás és a lelkiismeret fura viszonya – a védjegye ennek az idegenszerű gyülekezetnek, amelyet néhai Csurka István találóan Ascher Cafénak keresztelt el.

Az angol szövegből egyetlen rövid részt idézek:

Statutes of Horthy and Albert Wass, the notoriously antiSemitic and chauvinist writer, are cropping up all over the country, the walls sprout memorial tablets of the racist Catholic Bishop Prohászka, the spirit behind the first ’Jewish Acts’ /…/

Ejnye-bejnye, ez bíz’ nagyon csúnya eljárás: a magyar szövegben boldog emlékű Prohászka Ottokár püspök neve mellett nincs semmiféle jelző, bár a felvezető szöveg világossá teszi, miként is vélekednek róla az említett „civilek”. Prohászka tehát – a gettóbéli hang szerint – rasszista katolikus püspök volt, s nevéhez kötődik persze az első „zsidótörvény”. Ezt olvashatja a külföldi „civil” a nagy püspökről – Gárdonyi Géza szavaival: „a napba öltözött ember”-ről -, s talán el is hiszi azt, amit a hazai „civil” gettó üzen.

A gettó szelleme és a napba öltözött ember
A gettó szelleme és a napba öltözött ember

Mi persze tudjuk, hogy amit a honi gettó angolul állít, hazugság. S nem hagyjuk, hogy a gettó szennye ráfröccsenjen a nagy püspökre. Prohászka Ottokár – ellentétben az aláíró „civilek” jelentős részével – nem volt rasszista. S nem volt a szellemi atyja az első „zsidótörvénynek” sem, mert annak meghozatalakor a nagy püspök már nem élt. Az angol szöveg szerzője vélhetően az ún. „numerus clausus” törvényre gondolt, de ez a jogszabály – tessék elolvasni – nem nevezhető „zsidótörvénynek”. Ez nem az én magánvéleményem, jeles történészek – véleményemmel egyező, s a gettóbéli fröcsögést cáfoló – álláspontját idéztem.

Még valamit Prohászka Ottokárról. Azt olvasom a petíció „magyar” verziójában, hogy „a falakon Prohászka-emléktáblák fakadnak”. Milyen emléktáblák s mely falakon? Nem tudok arról, hogy a magyar házak falaiból sűrű sugárban „fakadnának” a nagy püspök emléktáblái. Ez is közönséges hazugság. Így működik az Ascher Café nevű „szellemi” gettó: hazudnak lelkiismeret-furdalás nélkül mindhalálig.

Nekem is sok bajom van a jelenlegi kormányzattal, de meg sem fordul a fejemben, hogy ilyen erkölcstelen, hazugságokkal. rágalmakkal zsúfolt szöveghez a nevem adjam. Végigböngészve az aláírók névsorát csak azt tudom mondani: ezekből nem kérek. S biztos vagyok abban, hogy ezekből a magyarok elsöprő többsége sem kér.

Végezetül csöndben jegyzem meg: a petíciót kibocsátó aláírók jelentős, sőt túlnyomó része – zsidó. Nem hoznám ezt szóba, ha ők nem „rasszistáznák le” boldog emlékű Prohászka Ottokárt, vagy nem neveznék teljesen alaptalanul nyilasnak (az angol szövegben pedig fasisztának és antiszemitának) Nyirő Józsefet. Meggyőződésem, hogy ezek a fajvédő, rasszista zsidók – Heller Ágnes és társai – soha egy sort sem olvastak a nagy püspöktől, vagy Nyirő Józseftől. Ők zsigerből gyűlölnek mindent, ami magyar, ami keresztény. Ez a hivatásuk. Ami hiányzik belőlük: a lelkiismeret. Menthetetlenek.

Ne hagyjuk tehát elfelejteni, kik is sorakoztak föl a primitív „szellemiséget” és pállott levegőt árasztó magyartalan petíció mögött. Ne hagyjuk – Prohászka Ottokárt idézem -, hogy „a ghettók szelleme kiömöljék lelki életünk virányaira”.

 Szalay László

nemenyi.net/magyartudat.com

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás