Gálfi Árpád büntetése, avagy meddig tűrhető a regáti oláh fasizmus?

Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgy, de egész Erdély méltón ünnepelte a magyar szabadság napját, március 15-ét.

S mert Uram bocsá’ e városaink megmaradtak magyarnak – mint más városok és falvak is – e két városban is kitették hát a magyar nemzet jelképeit és saját zászlajukat, a Székely Zászlót.

Hiszen ahol magyarok élnek a földön, mindenütt ünnepelnek ezen a napon. Ám sem Amerikában, sem Argentínában, sem Londonban nem zavarta a magyar zászló, a magyar ünnep a megyei vezetőket, a lakosságot vagy a vallási közösségeket.

Ez csak és kifejezetten két helyen fordult elő. Erdélyben és Magyarországon, ám itt az önjelölt hazaárulók remélhetőleg nem fognak olyan helyzetbe kerülni, hogy büntessenek is a nemzeti jelképek használatáért. Itt „csak” megzavarják az állami ünnepségre készülő két legfőbb méltóságot, önmagukat járatva le ezzel.


A mai Romániában azonban igazán súlyossá vált a helyzet. Hiszen a fasizmus lángjai magasra csapnak napjainkban.

A békés és méltóságteljes ünneplést, amelyen másutt példamutatóan, a románok is szép számmal részt vettek, a Székelyföldön becstelen, ócska oláhok, mint állami megbízottak, Hitler és Sztálin birodalmi „rendjére” emlékeztetve büntetik a magyar lakosságot, mert használja nemzeti jelképeit, saját nemzet ünnepén.

Noha a román alkotmány a következőket mondja a Román államban élő nemzetekről és az állam kötelezettségéről:
6. cikkely
1 bek. Az állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitás megőrzésében, fejlesztésében és kifejezésében.
2 .bek.Az államnak védő szerepet kell vállalnia a kisebbségi nemzetekhez tartozók iránt az identitás megőrzésében, fejlesztésében és kifejezésében, biztosítva az egyenlőséget és a diszkriminációmentességet, minden állampolgárával szemben.

A fasiszta valóság, az alkotmány semmibevételével, Romániában természetes.

Hiszen nem románellenes tüntetés, nem Románia létének veszélyeztetése volt március nemes ünnepe a Székelyföldön, hanem az együttélés gyönyörű példája… az emberek között. Nem úgy az állam és a társadalom tekintetében.

Az állam saját polgárainak jogait, emberi méltóságát, nemzeti önérzetét taposta sárba, amikor Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgy polgármesterét megbüntette, mintegy összesen csaknem egymillió forintra. A többiről még nem tudunk, hiszen nem volt olyan város és falu Erdélyben, ahol ne lett volna kint a magyar és a székely zászló. Csíkszeredában például, a polgármesteri hivatalban még képen sem lehet magyar nemzeti jelkép… mert az ostoba és primitív oláh vezetők és a bíróságok így döntöttek.

Igen oláht írok, mert van erdélyi román, aki évszázadok óta él Erdélyben, a Székelyföldön és a Partiumban. Aki nem ellenséges, mert megérti, hogy közös a sors, közös a megmaradás lehetősége, s van a regáti oláh, aki betelepedett és az a feladata, hogy mérget szórjon a béke ellen, hogy fertőzzön, mint a lepra, hogy békétlenséget szítson, mert Bukarest retteg.

Még mindig retteg és még mindig olyan fasiszta, mint Jankó Ábrahám (Avram Iancu), Iuliu Maniu (Maniu Gyula volt országgyűlési képviselő) vagy Ion Antonescu (Zsidók kiirtására parancsot adó román fasiszta tábornok, ma nemzeti hős)… persze joggal hasonlíthatnám a mai székelyföldi főispánokat Ceausescu primitív és gyűlöletből élő, ócska gazember utódaihoz, vagy a hitleri megszállás alatt kivezényelt, megbízott birodalmi konzulokhoz, hazaárulókhoz.

Ám, nem is érdemes hasonlítgatni, mert a mai korban ez a magatartás mérhetetlenül aljas, minősíthetetlen és öngyilkos magatartás is egyben. Hiszen a világ ma nagy változás előtt áll. Ebben pedig nem egymás elleni gyűlölettel, de összefogással és kart-karba öltve lehet megmaradni…

Aki pedig ma gyűlölködik, az halálra van ítélve. Románia primitív vezetése ezt nem érti, mert genetikai magyargyűlölete és a rabló lelkiismerete – vagy inkább félelme –, a rablott és lezüllesztett területek védelme hajtja.

Csak azt nem tudja már, hogy mitől és kitől véd, és mit véd…   És büntet a zászló miatt, büntet a himnusz miatt.

Az ortodox egyház egyes pópái pedig még fizetnek is azoknak, akik szakmányban jelentgetik a magyarokat, székelyeket, a magyar önkormányzatokat, közben pedig képmutatóan várják a pápát, aki állítólag a magyarokhoz megy a somlyói nyeregbe… de aki elfelejtette Márton Áron püspök boldoggá avatásának igényét és lehetőségét, szemben hét román görög katolikus püspök balázsfalvi boldoggá avatásával… No, de ez most nem ide tartozik…

Gálfi Árpádot 10.000 lejre, Antal Árpádot pedig 5000 lejre büntette a fasiszta primitívség Romániában. És ezzel nem csak a két városvezetőt büntették meg, hanem a világ magyarságát. Az amerikai magyart, az Argentínában élőt, a kanadai magyart és budapestit egyaránt.

Épp ezért gondoltam arra, hogy mint nemrégiben egy magyarországi hazaárulónak is aprópénzben fizette ki tanult kollégám a rá – a román főispánokéhoz hasonló, de sajnos magyar bírósági jogi álláspont alapján – kirótt büntetést, úgy kellene összegyűjtenünk a két székely polgármesternek is… – nemzet adományából.

Ezt az aprópénzt a magyar emberek adták össze tiltakozva a nem minősíthető bírói önkény, mondhatni magyarellenesség ellen. Most kezdjünk el gyűjteni világszerte egy erdélyi nemzeti alapba, amelyből a fasiszta oláh főispánok által meghatározott büntetéseket fizetnék ki a megbüntetettek.

A napokban felkérem Gálfi Árpád barátomat, hogy nyisson a magyar nemzetnek egy bankszámlát, amelyre a nemzetmentés eme adományát befizethetik a világ minden tájáról.

Hiszen a messzi idegenben könnyes szemmel énekelt Székely Himnusz nem elég a megmaradáshoz.

Áldozat is kell. S ez ma aktuális, filléres áldozat volna… mert a büntetés minden magyart sújt, nem csak azt, aki megvallja – mint városvezető – hűségét a nemzethez, a hazához, a hithez…

A bankszámlaszámot közölni fogom Gálfi Árpád barátom levelével együtt…
Mert a román fasizmus a 21. században is fasizmus… amely ellen – amennyit lehet – minden magyarnak tennie kell!

Stoffán György

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt is olvasd el!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás