Most itt vagy
Itt > Főoldal > Don-kanyar: A 2. magyar hadsereg megsemmisülése

Don-kanyar: A 2. magyar hadsereg megsemmisülése

1943. január 12-én – részben ugyanezzel a céllal, részben a Voronyezs elleni támadás előkészületeként – a 2. magyar hadsereg által védett 200 km hosszú Don-menti terepszakaszon is támadásba lendültek a jelentős páncélos erőkkel támogatott szovjet hadosztályok.

A túlerejű offenzíva már az első napokban több helyen áttörte a hiányosan fölszerelt magyar csapatok védővonalát.

Az eredetileg több, mint kétszázezres magyar hadsereg, amely már az előző hónapok hídfőcsatáiban is jelentős veszteségeket szenvedett (25-30 ezer fő), hatékony légierő és légvédelem, kellő számú páncélos-egység és páncélos-elhárító fegyver hiányában – de egyéb hadieszközökben és ellátmányban is problémákkal küszködve – fokozatosan tért vesztett, darabokra szakadt, megsemmisült.

A kemény hidegben megfelelő téli ruházat nélkül harcoló, majd visszavonuló/menekülő katonákat az ellenséges golyókon kívül a fagy is tizedelte: több tízezren maradtak holtan a hófödte csatatereken.

Ezeknek a napoknak a története a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartozik.

Magyarországnak nem volt – közvetlen – oka a Szovjetunió elleni hadbalépésre.

A politikai vezetés döntését az a meggyőződés motiválta, hogy az első és második bécsi konferencián német támogatással visszakerült területek (Felvidék és Észak-Erdély) megtartásához szükség van a németek további jóindulatára.

A háború első szakaszában ehhez egy jelképes fegyveres támogatás is elegendőnek látszott, a moszkvai csata után azonban megváltozott a helyzet. A németek most már egy teljes hadsereg kiküldését követelték, és a mind erősebben hangoztatott román „kontra-revíziós” igények miatt – most ők követelték vissza Észak-Erdélyt – a magyar kormány nem merte megtagadni a kérést. (Noha ekkor már látszott, hogy a Szovjetunió elleni háború nem az a sétagalopp, aminek a német propaganda eleinte feltüntette.)

Így 1942 január 22-én végül megállapodás született a 9 könnyű hadosztályból, egy páncélosdandárból és egy repülőkötelékből álló hadsereg felállítására és a szovjet frontra küldésére. A hadsereget a szombathelyi 3., a pécsi 4. és a miskolci 7. hadtest hadosztályaiból szervezték. Mivel a román fenyegetés miatt az értékesebb, jobban képzett katonaanyag nagyobb részét itthon akarták tartani, viszonylag magas volt a tartalékosok, sőt póttartalékosok (30-45 év közötti korosztály) aránya. Jelentős számban (20 %) soroztak a kivonuló egységekbe nemzetiségieket (főleg románokat), 10 % volt a munkaszolgálatra kötelezett zsidók és a baloldali mozgalmak aktivistáiból behívottak aránya.

A személyi állomány összetételének hiányosságait a felszereléssel gondolták ellensúlyozni. A frontra küldött csapatok ezért megkapták az országban rendelkezésre álló hadieszközök és szállítókapacitás felét, így az átlagos felszereltségű magyar katonai alakulatoknál jóval ellátottabbaknak számítottak (bár a harctéren hamar kiderült, hogy ez is sokkal kevesebb a szükségesnél). Kiszállításukra 1942 áprilisa és júliusa között került sor, az első harcokat június végén vívta a 3. hadtest, a legvéresebbeket – az 1943-as szovjet ellentámadásig – a 9. hadosztály, amely személyi állományának egyötödét már ekkor elvesztette. Mindenesetre, a német csapatokkal szorosan együttműködő, sőt részben német hadseregcsoportosításba tagolt (3. hadtest) magyar csapatok 1942 júliusában kijutottak a Donhoz. Itt az urivi, korotojaki és scsucsjei hídfőket védő szovjet csapatok ellen folytattak véres és csak átmeneti-, vagy rész-sikereket hozó hadműveleteket. Csak a korotojaki hídfőt sikerült tartósan birtokba venni, miközben 25-30 ezer ember esett el, sebesült meg, vagy került fogságba. Közben beköszöntött a tél, és a megfogyatkozott hadseregnek egy újabb nehézséggel kellett szembenéznie: a kegyetlen hideggel. (Egy korabeli filmhíradóban arról számol be az egyik parancsnok, hogy az őröket – vasráccsal fedett – parázsló faszénnel teli kis gödörre kellett állítani, hogy ne fagyjon le a lábuk: A katonáknak nem volt téli csizmájuk.)

De a felszerelésbeli hiányosságokkal legalább egyenrangú probléma volt, hogy a katonák zöme – érthető módon – nem tudott azonosulni a hadjárat hangoztatott céljaival:

„…mi nemigen hittük, hogy 2000 km-re Magyarországtól a mi hazánkat védjük, és megnyerjük a háborút … a mienk, az egy ilyen „mitlaufer hadsereg” volt, amelyiket odadobtak … valószínűleg … hogy eleget tegyenek Hitlernek a visszakapott területekért.” (Sára Sándor: Pergőtűz c. filmjéből)

A hadsereg szétesésében ez a morális hátrány legalább akkora szerepet játszott, mint a megfelelő téli felszerelés és haditechnika hiánya.

És mégis, ilyen körülmények között is, számtalan példája akadt a hősiességnek, a katonai példamutatásnak, az erőn felüli harci teljesítménynek:

„… egyszer azt veszem észre, hogy a hajlatban egyszerre mintha házak nőttek volna ki, óriási nagy tankok emelkednek ki. Tehát Potudánon az ellenség átkelt, és a harckocsival jön, már itt van. És én akkor ámulva láttam, bámultam ennek az … egy zászlóaljnak bátorságát, akik a harctérre akkor jöttek ki fegyver nélkül, de most itt zsákmányolt fegyverekkel fel voltak fegyverezve. Bámulatos hidegvér. Az embereim az ellenséges harckocsik között járnak, tüzelnek. Egy hadnagyot látok, azt le is tiporja a gép, de végig tüzel. … Közelben volt egy gépágyús százados, Kőnig, vagy Hőnig, vagy ilyen nevezetű, és belepuskázott ezekbe a harckocsikba, nem tudom mivel, de egypár harckocsi lángba borult. És ennek hatása alatt egyszerre ezek hátrafelé kezdtek vonulni, s anélkül, hogy nálunk kihasználták volna a lehetőségeket, visszavonultak.” (Sára Sándor: Pergőtűz c. filmjéből)

„Thurzó őrnagy zászlóalját január 16-án délelőtt érte a harmadik támadás; ezúttal is majdnem egy óráig tartó pergőtűz előzte meg. Az éjszaka folyamán lerakott aknák ismét nagy pusztítást végeztek az óriási tömegben özönlő orosz gyalogság körében. Valóságos hullahegyek tornyosultak az első – elhagyott – védelmi állások és a második védővonal közt. Az oroszok tanultak az első két támadás veszteségeiből, és tankjaikat ezúttal nem küldték a magyar vonalak ellen. Kétórás harc után az ellenség visszavonult. Thurzó őrnagy hangosbeszélőn engedélyt adott a szovjet szanitéceknek, hogy elszállíthassák a hóban jajgató, nyöszörgő és vonagló sebesültjeiket.
A zászlóaljparancsnok tudta, hogy kizárólag jól kiépített kettős védőállásaiknak köszönhetik -amivel meglepték az oroszokat -, hogy aránylag csekély veszteséggel visszaverték az ellenség támadásait.” (Ifj. Fekete István: Zászlóalj a Don-kanyarban c. könyvéből)

A magyar hadseregnek voltak olyan egységei – igaz, az ellenséges főcsapástól viszonylag távolabbi frontszakaszon -, amelyek még január 28-án is eredeti állásaikban voltak, és csak ekkor kezdték meg fokozatos, rendezett – veszteségektől persze így sem mentes – visszavonulásukat. De a hadsereg zöme ekkor már szét volt verve. Az 1943 február-márciusi létszámjelentésekből kiderült, hogy az eredetileg 207 ezer fős hadsereg több, mint fele (!), kb. 120 ezer ember hiányzik. A Vörös Hadseregnek a januári offenzíváról beszámoló összegző jelentése 40 ezer magyar hadifoglyot említ, a halottak és sebesültek száma tehát kb. 80 ezerre, ebből a halottaké talán 40(-50?) ezer körülre tehető.

A Voronyezs melletti Rudkino-ban magyar pénzből épült katonai temetőben tizenhétezer – magyar katonai térképek és a környékbeliek visszaemlékezései alapján megtalált és azonosított – magyar katona alussza örök álmát, a közeli Boldirovszkaján nyolcezer. Ezenkívül Oroszországban további kétszáz kereszt és márvány-tábla emlékeztet az egykori 2. magyar hadsereg orosz földben nyugvó katonáira.

Daddy

magyartudat.com

 

Powered by Facebook Comments

6 thoughts on “Don-kanyar: A 2. magyar hadsereg megsemmisülése

  1. Horthy Miklósnak köszönhetően
    1.5 millió honfitársumk esett áldozatul
    a második világháború alatt, valamint egyedülállóan munkaszolgálatosokat küldött ki a Donhoz.
    Ha csúszik a Partraszállás és/vagy Sztalingrad,
    ma nem ülünk itt a számitógépnél, mert szüleink, nagyszüleink mind odavesztek volna.

  2. Trianon a magyar területi csonkitást okozta,
    Horthy a magyar nemzet megszünését irányitotta.
    Ez nem hadtörténelem, hanem magyar történelem.
    A hatalmi gépezet döntötte el, hogy ki a magyar.
    Sokan hitték, hogy ha papirjuk van arról, hogy
    nem zsidók, akkor ök “magyarok”. Ezt bebuktuk.
    Mentünk a hitleri gépezet felé becsukott szemmel,
    süketen.
    Horthyt el kellett volna kergetni az összes barom
    utánfutójával együtt és semlegesnek kellet volna
    maradni.
    Igy se magyar fasizmus, se don, se kommunisták.
    A nácik nyilván megszálltak volna, majd bejöttek
    volna a szovjetek is, de messze nem lett volna ennyi
    áldozat és emeltfővel kerülhettünk volna ki a szarból.
    Csoda, hogy vezetünk válásban, öngyilkosságban,
    korrupcióban, szegénységben az Eu -ban ?

      1. A másfélmillió II.VH -us magyar áldozat
        már nem tud hozzászólni,
        a hozzátartozók meg nem neteznek itt sem.
        A fasizmusnak utat engedő Horthy M. pedig végelgyengülésben halt meg külföldön,
        unokája felvette a muszlim vallást, az azóta
        elhunyt édesanyjával (H.I. -né) együtt.
        Van még: tatárjárás, mohácsi vész … stb

  3. Hát ezért volt gyerekjáték az oroszoknak a fasiszta
    Magyarország felszabadítása, majd beillesztése
    a “kommunista táborba” 1945, 1949, majd 1956 és 1989

    H.Miklós:
    1. A fehérterror során a Horthy Miklós által vezetett fegyveres alakulat tagjai mintegy ezer embert gyilkoltak meg szerte az országban, a katonák által civil áldozatok ellen elkövetett gyilkosságokról Horthy Miklós bizonyíthatóan tudomással bírt, a rémtettek megakadályozására nem tett kísérletet.

    2. A Horthy Miklós által kinevezett miniszterelnökök közül a legtöbben gróf Bethlen István érdemeire hivatkoznak, hiszen az 1921-től 1944-ig fennálló államszervezeti és kormányzati struktúra legfőbb vonalaiban Bethlen műve volt. Csakhogy ezáltal autoriter, tekintélyelvű, erősen központosított végrehajtó hatalom jött létre, amely ellenségnek és idegen elemnek tekintett több százezer magyar állampolgárt, korlátozta a választójogot, valamint a tanulás és a vállalkozás szabadságát.

    3. Míg 1918 előtt a felsőoktatásban tanulók zsidó fiatalok aránya mintegy 30 százalék volt, az 1920-ban bevezetett numerus clausus korlátozta a zsidók arányát: a zsidó egyetemisták és főiskolások aránya 30 százalékról 8 százalékra csökkent.

    4. Bethlen István a választásra jogosultak összlakossághoz viszonyított arányát 40 százalékról 28 százalékra csökkentette egy 1922-es miniszterelnöki rendeletben, és meghatározta, hogy a választásra jogosultak 80 százaléka köteles nyíltan szavazni. Ez példátlan volt az 1920-as évek Európájában, ahol akkoriban már mindenütt titkos szavazásokat bonyolítottak le. (A nyílt szavazás intézményét Magyarországon – nagyrészt nemzetközi nyomásra! – 1938-ban szüntették meg.)

    5. Súlyosan korlátozták a sajtó szabadságát. A lapok nem közölhettek olyan cikkeket, amelyek csorbították Horthy Miklós és az országgyűlés méltóságát, tekintélyét.

    6. 1926-ban betiltották a Világ című újságot, mert a nemzetközi frankhamisítási botrány kapcsán Bethlen István érintettségét feszegette. A szociáldemokrata Népszavát 1924 és 1928 között nem engedték az utcákon árusítani. 1939-ben megszűntették az ország egyik legnagyobb és legtekintélyesebb napilapját, a Pesti Naplót, a hivatalos indoklás szerint: “papírhiány” miatt.

    7. Horthy Miklós kormányzása alatt fogadták el a zsidótörvényeket, amelyek súlyos vallási és faji diszkriminációt érvényesítettek a zsidó (és a parlament által zsidónak minősített) magyar állampolgárok ellen. Horthy Miklós kormányzása alatt a Csepel-szigeten kényszermunka-tábort hoztak létre, ahol az állam rendjére veszélyesnek minősített értelmiségieket, újságírókat, írókat, festőművészeket tartottak fogva bírósági ítélet nélkül.

    8. Horthy Miklós kormányzóságának első időszakát főként reprezentációs államfői feladatellátás jellemezte. Ám Horthy az 1930 évektől kezdeményező politikai szerepet vállalt, tudatosan építette saját személyi kultuszát, aktív bel- és külpolitikai tevékenységet fejtett ki, s ezzel jelentősen növelte személyes felelősségét a később bekövetkezett katasztrófában.

    9. A közhiedelemmel ellentétben Magyarország nem Németország akarata folytán, hanem Horthy Miklós döntése nyomán lépett be a második világháborúba. Ennek következtében 1943-ban Oroszországban, a magyar határoktól 2000 (!) kilométerre megsemmisült a 2. magyar hadsereg, és odaveszett mintegy 100 ezer ember.

    10. A közhiedelemmel ellentétben Magyarország a német megszállást követően nem veszítette el szuverenitását teljesen egészében. 1944. március 19-én Horthy Miklós Legfőbb Hadúrként nem adott parancsot a katonai ellenállásra, sőt, együttműködött az idegen megszállókkal, kormányzói jogköre a német megszállás alatt megmaradt. Horthy kinevezte Sztójay Dömét miniszterelnöknek, majd bezárkózott a budai Királyi Várba, és hónapokon át passzívan szemlélte az eseményeket: a megszállók által elkövetett tisztogatásokat, letartóztatásokat, valamint a magyar hatóságok és a magyar csendőrség aktív közreműködésével végrehajtott deportálásokat.

    11. Horthy Miklós csak 1944. július 6-án állította le a deportálásokat, de addigra mintegy 430 ezer magyar zsidót pusztították el a koncentrációs táborokban.

    12. Horthy utolsó politikai intézkedése az volt, hogy kinevezte a nyilaskeresztes Szálasi Ferencet nemzetvezetőnek, majd családjával együtt elmenekült: a tengerésztiszti múltjára oly büszke kormányzó magára hagyta a gondjaira bízott, süllyedő hajót.

    Magyarország.

    1. Képtelenek voltunk a jó – egészséges oldalra állni, ezért
      a rengeteg kudarcunk.
      Most meg hagytuk elveszni a többpártrendszert (1989),
      de legalább Eu és Schengen tagok lettünk (2004),
      igy tudunk kimenekülni a mai diktatura elöl ..

Vélemény, hozzászólás?

Top