Most itt vagy
Itt > Főoldal > Amikor hazakerült Felvidék és Kárpátalja déli övezete

Amikor hazakerült Felvidék és Kárpátalja déli övezete

Zöld vonal a Felvidéken

Az 1920-ban létrejött trianoni békediktátum darabokra szabdalta a történelmi Magyarországot és magyar lakosságának egyharmadát az új határokon túlra kényszerítette. Az igazságtalan és tragikus döntésbe Magyarország nem törődött bele. A következő évtizedek külpolitikai törekvéseinek középpontjába a határok visszaállítása vagy legalább módosítása – azaz a revízió – került. Ennek részleges megvalósítására 1938 őszén érkezett el az idő.
Az európai nagyhatalmak között létrejött müncheni egyezmény értelmében német csapatok szállták meg Csehszlovákia németek által is lakott részét, a Szudéta-vidéket. Az egyezmény jelentősége a mi szempontunkból annyi volt, hogy annak függeléke említést tett a magyar területi igényekről is és kötelezte Csehszlovákia kormányát, hogy kezdjen kétoldalú tárgyalásokat Magyarországgal a kérdés megvitatásának céljából.
A határtárgyalásokat rövidesen meg is tartották Komáromban. Az addigra már autonóm Szlovákiát, annak miniszterelnöke, Jozef Tiso képviselte; a magyar felet pedig Kánya Kálmán és Teleki Pál. Mivel Tiso továbbra is számos magyar-többségű területet akart megtartani, a magyar fél pedig ragaszkodott eredeti elképzeléseihez, ezért a tárgyalások október közepén eredménytelenül zárultak le.

Balról jobbra: František Chvalkovský, Galeazzo Ciano, Joachim von Ribbentrop, Kánya Kálmán
Balról jobbra: František Chvalkovský, Galeazzo Ciano, Joachim von Ribbentrop, Kánya Kálmán

A fegyveres konfliktus elkerülése végett, a felek a nagyhatalmakhoz fordultak döntőbíráskodásért. Anglia és Franciaország, érdektelenségre hivatkozva, kivonta magát a tárgyalások alól, így a döntés joga Németország és Olaszország kezébe került. A határrendezést előzetes egyeztetés során, a magyar és a cseh-szlovák kormány is kötelező érvényűnek fogadta el.
A döntőbírák – Galeazzo Ciano olasz és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszterek – a bécsi Belvedere palotában ültek össze. Alapos felkészülés után, Ciano és Ribbentrop, szakértőikkel együtt, egy 750000-es méretarányú térképen, 1 milliméter vastag zöld vonalat húzva, hozták meg döntésüket. Az 1938. november 2-án megszületett első bécsi döntés a történelem folyamán kivételszámba menően igazságos és pontos volt, olyan szempontból, hogy a területrendezés precízen figyelembe vette az etnikai határokat és a nemzetiségi elvet.

elso-becsi-dontes2
A határozat értelmében visszakerült Magyarországhoz a Felvidék déli (és Kárpátalja délnyugati) része, egy 11 927 km2-es sáv; 1 062 000 lakossal, akiknek kb. 86%-a volt magyar.
Újra Magyarországhoz tartozott a 98%-ban magyarok lakta Csallóköz; az erődrendszeréről híres, kettészakított Komárom; a történelmi jelentőségű Kassa; Érsekújvár, Rimaszombat, Ungvár, Munkács és még számos nagy múltú település és vidék.
A honvédség pár napon belül birtokba vette a visszatért területet, Horthy Miklós kormányzó pedig ünnepélyes keretek között bevonult előbb Komáromba, majd Kassára.

Az ország örömmámorban úszott.

Versek, felszólalások, taps-orkánok, mulatságok vagy éppen hétköznapi megemlékezések éltették a vérontás nélküli felszabadulást. A díszbe öltözött településeken egymást követték a nagyszerű ünnepségek, ahol ismeretlen emberek borultak örömtől könnyezve egymás nyakába vagy ráztak kezet egymással. A boldogság kimondhatatlan volt…

magyartudat.com

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Top