Amerikai Kongresszus : köszönet Horthy Miklósnak az 1944 – es zsidó lakosság megmentéséért

BOLOND LYUK-E AZ AMERIKAI KONGRESSZUS?

Valószínűleg az: nem csak az onnan fúvó szél bolond, de emlékezetkiesésben is  szenved…

A HÁLÁS LANTOS ÉS  MONTGOMERY VOLT BUDAPESTI AMERIKAI NAGYKÖVET: HORTHY MAGYAR ZSIDÓKAT MENTETT.

Július 12-én Ben Cardin demokratapárti szenátor a washingtoni Capitoliumban durván megtámadta Magyarországot. Felszólalásában a Fideszt és a Jobbikot azzal vádolta, hogy mindkét párt a II. világháború fasiszta ideológusait  és vezetőit rehabilitálja, Horthy Miklóst is név szerint említve.

Homlokegyenest ellentétesen ítélik meg Horthy Miklós, Magyarország volt kormányzójának II. világháború alatti és a zsidókkal kapcsolatos szerepét éppen azok, akikre azok hivatkoznak, akik Magyarországot és kormányát a „Horthy-kultusz reneszánsza” ürügyén nevezik antiszemitának. Mint Tom Lantos néhai amerikai kongresszusi képviselő és John Flournoy Montgomery, az Egyesült Államok legfőbb képviselője az akkori Budapesten.

Egy hete van éppen a 68-ik évfordulója annak, hogy Horthy Miklós 1944. július 7-én Koszorús Ferenc ezredes áldozatos segítségével, zsidók ezreinek az életét mentette meg.

A Magyarországot immár futószalagon antiszemitának nevezők mindegyike megemlíti azt a kifogását is, hogy Magyarországon Horthy Miklós egykori kormányzót rehabilitálni kívánják. A Nobel-békedíjas Elie Wiesel Kövér László házelnöknek június közepén küldött levelében is kiemelten említette a „Horthy-féle fasiszta” ideológusok előtti tisztelgést.

Erre hivatkozott július 4-én Dominique Friedman, egy párizsi utazási iroda vezetője, aki az első – idegenforgalmi –  bojkottot hirdette meg hazánk ellen. Aznap ugyancsak ezt kifogásolta a Kanadában élő Göllner András egyetemi tanár, a Hungarian Spectrum online kiadásán, nem találva elég keménynek ötven amerikai törvényhozónak Orbán Viktor miniszterelnökhöz az antiszemitizmus ügyében  június 21-i keltezéssel írt levelét.  Arról a Magyarországon hosszú éveket eltöltött, itt sokat publikált, és a balliberális oldallal igen szoros kapcsolatokat fenntartó Göllnerről van szó, akinek egyik legbensőbb munkatársa Szemenyei Kiss Tamás, a kanadai hungarista 24 Óra című lap munkatársa, aki később az Élet és Irodalom című hetilapban is felbukkant.

Horthy kormányzónak a zsidókkal kapcsolatos negatív szerepére sokan hivatkoznak a magyar kormányt is antiszemitizmussal vádlók közül. Sőt, a néhai Tom Lantos kongresszusi képviselőre is, akiről elnevezett intézet működik Budapesten, azt állítva, hogy ha Lantos ma élne, ugyanazokat a véleményeket fogalmazná meg Horthy Miklósról.

A tények azonban mást mutatnak. Tom Lantos ugyanis Horthy Miklósról és a parancsnoksága alatt a budapesti zsidóságot a végső pillanatig mentő Koszorús Ferenc ezredesről egészen más véleménnyel volt, mint akik ezt ma róla állítják, netán ugyanabban a washingtoni épületben.

Lantos értékelését teljes mértékben alátámasztja az Egyesült Államok részéről az akkori kor legilletékesebbje: John Flournoy Montgomery, Washington budapesti nagykövete Adolf Hitler emelkedésének korszakában.

Ideje szó szerint idézni Tom Lantost és Montomgery nagykövetet Horthyról és arról, milyen szerepe volt a budapesti zsidók egy részének megmenekülésében.

Lantos képviselő oly mértékben érzett hálát a magyar zsidóság egy részének megmentéséért, hogy Horthy Miklós parancsnokát – és így rajta keresztül a kormányzót – külön méltatta az Egyesült Államok törvényhozásában.

Erre 1994. május 26-án került sor, amikor a demokratapárti képviselő ezzel kezdte méltató beszédét:

„Elnök úr, az idén van a magyar holokauszt 50-ik évfordulója. Azért emelkedek ma szólásra, hogy a magyar holokauszt egyik nagy hősének adózzak. Koszorús Ferencnek, aki saját életét is súlyosan veszélyeztetve több ezer magyar zsidót mentett meg a náci haláltáborokba történő deportálástól. 1944 nyarának viharos idején a szövetséges erők Berlinhez közelítettek, míg Hitler felgyorsította a végső megoldás, a zsidó faj elpusztításának végrehajtását. Sok hősi együtt érző és emberséges tettet hajtottak végre abban az időben. El szeretném mondani Koszorús Ferenc ezredes történetét, ami az akkori idők bátor tettei közül az egyik leginkább figyelemre méltó.

1944 júniusában a nácik Európa zsidó lakosságának legnagyobb részét bezárták és likvidálták. Budapesten, Magyarország fővárosában mintegy negyed millió zsidó maradt élve. Budapest még mindig a magyar rendőrség irányítása alatt állt. A nácik úgy vélték, hogy ez az erő nem elég kegyetlen és brutális ahhoz, hogy Budapest jelentős, még élő zsidó lakosságának teljes elpusztítását megfelelően el tudja végezni.

Koszorús Ferenc a magyar hadsereg ezredese volt és alá tartozott a Budapesten és körülötte állomásozó első magyar páncélos hadosztály. Megtudta, hogy Baky László államtitkár,  a hadseregen kívül valamennyi biztonsági erő vezetője államcsínyt akart végrehajtani, hogy a náciknak teljes mértékben lojális rendőri erővel váltsa fel. Ők azután gondoskodtak volna róla, hogy Magyarországot megtisztítsák az összes, még életben maradt zsidótól.” (…)

Felmérve a helyzetet, Koszorús ezredes tanácskozott a kormányzóval és megkezdte az előkészületeket Baky és csendőri zászlóaljainak megállítására. 1944. július 5-én 11:30-kor Koszorús ezredes az első páncélos hadosztály egységeit Budapest stratégiai pontjaira parancsolta, lezárva a városba vezető valamennyi utat. 1944. július 6-án 7 órakor már valamennyi egység a helyén volt és Koszorús ezredes tájékoztatta Bakyt, hogyha csendőrsége nem távozik és nem oszlik fel, megsemmisítik őket. 1944. július 7-én Baky kapitulált és kiürítette erőit.

Koszorús ezredes páratlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ennek a rendkívüli bátor erőfeszítésnek eredményeként – amire egy különlegesen ingatag helyzetben került sor, nagy kockázat vállalása mellett – Budapestnek a nácik által történő későbbi átvételét 3 és fél hónappal késleltették. Ez a rés több ezer zsidónak tette lehetővé, hogy Budapesten biztonságot találjon és így megmenekültek a biztos kivégzés elől. Lehetővé tette a híres Raoul Wallenbergnek – aki 1994. július 9-én érkezett Budapestre -, hogy sikeres és hatékony mentő küldetését teljesítse. 1944 októberében, miután a németek elfoglalták Budapestet, Koszorús ezredes bujkálni kényszerült, mert ellenkező esetben a Gestapo feltétlenül kivégezte volna.”

Ezek voltak a néhai Lantos képviselő szavai.

Most pedig lássuk, miként látta Horthy Miklós kormányzót az egykori budapesti amerikai nagykövet.

Bevezetőként Montgomery rövid jellemrajza a kormányzóról, mint az Magyarország, a vonakodó csatlós címen magyarul először 1993-ban megjelent könyvében is olvasható.

1939. március 15-én a budapesti Királyi Operaházban ünnepséget rendeztek. Hitler éppen ezen a napon foglalta el Csehországot, ami miatt erős feszültség volt érezhető Budapesten, írja az amerikai nagykövet, ott volt az operai rendezvényen, amikor az ünnepséget megszakították az ütemes „Igazságot Szálasinak!” kiáltások. A nyilaskeresztes tüntetés Horthy és Teleki ellen is irányult. A kiabálás egyre hangosabb lett és ekkor Montgomery vejével megdöbbenve látta, hogy az a kormányzó páholyából jön. Belépve döbbent meg, hogy „ketten vagy hárman feküdtek a padlón. A kormányzó egy másik embert a torkánál ragadott meg, pofozta és azt kiabálta, mint később lefordították nekem: ’Képes lennél elárulni a hazádat?’ A kormányzó egymaga volt, de uralta a helyzetet. Amikor földre dobta a férfit, valamit mormolt magában, kezével leporolta ruháját és egy szó nélkül haladt el mellettünk”. (A Rákosi időből ilyen vagy bármilyen más, hasonló hőstettről – fordított előjellel – az akkori budapesti amerikai nagykövet nem számolt be, ami mutatja.)

Montgomery nagykövet így emlékezik Horthy Miklósnak a zsidók iránti érzéseiről:

„Szemében a zsidók emberek voltak, mint ahogyan példaképének, Ferenc József császárnak is, akinek uralkodása idején zsidó szülők gyermekei lehettek a vezérkar tagjai, tábornokok és tengernagyok. A kormányzónak az antiszemitizmussal szembeni ellenállását Magyarország prímása, Serédi bíboros és mindkét egyház osztotta. A parlamentben a kormányzónak a kérdésben elfoglalt nézetét nagy hangerővel osztották az arisztokraták is, akik exkluzív klubjukban, a Nemzeti Kaszinóban olyan dalt énekeltek, amelynek refrénje így hangzott: ’Nem, nem vagyunk árják…’ Ez arra utalt, hogy a magyarok turáni származásúak.”

A zsidótörvényekről ezt írja emlékiratában az Egyesült Államok egykori budapesti nagykövete:

„Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével fel tudott fennmaradni mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának időszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban.”

Montgomery így ír a Horthy-korszak azon döntéséről, hogy zsidó menekülteket fogad be:

„Hősi tett volt a kormány részéről, hogy igen sok külföldi, főként lengyel, szlovák és osztrák zsidót engedett be. Már az is elegendő bizonyítéka lett volna bátorságának, ha a kormány – a német nyomással dacolva – saját zsidó polgárait védte volna meg, és ugyanakkor lezárja határait. De Magyarország többet tett, mint amit morálisan el lehetett várni tőle azzal, hogy sajátjain kívül külföldi zsidóknak is menedéket nyújtott.” De még akkor is, amikor már engednie kellett, „Magyarország azt lassabban és méltóságteljesebben tette szomszédjainál.”

Az amerikai nagykövet itt idézi Anne O’Hare McCormicknak a New York Times 1944. július 15-i számában megjelent írását:

„Magyarország javára szól, hogy ameddig Németország meg nem szállta, az ország a Németországból, Ausztriából, Lengyelországból és Romániából menekült zsidók utolsó mentsvára volt Közép-Európában.”

Montgomery könyve egy másik részén ismét idézi a Budapestről tudósító McCormick-ot, aki lapja 1945. november 26-i számában azt írta:

„A zsidók nem szenvedtek annyit, mint a szomszédos országokban élő zsidók, mert a legrosszabb üldözés csak azután kezdődött, hogy a németek 1944-ben teljes mértékben a markukba kaparintották az országot. Az előtt zsidó vállalkozásokat ’árjásítottak’, de az átvevők közül sokan a tulajdonukból megfosztottak barátai voltak és a vagyonukat őrizték számukra.”

Ha tehát Tom Lantos néhai amerikai kongresszusi képviselő – a washingtoni törvényhozás egyetlen holokauszt túlélője, mint gyakran mondták róla – így látta Horthy szerepét, teljes összhangban Montgomery amerikai nagykövettel és azon zsidókkal, akik a volt kormányzót portugáliai emigrációjában anyagilag segítették, akkor nem világos, hogy milyen kifogás emelhető az ellen, hogy a volt kormányzó emlékének a legnagyobb tisztelettel adózzanak e hon polgárai?

Lovas István

Forrás: Lovas István facebookja

magyartudat.hu

Kapcsolódó:

Opel motorgyár nyílt Magyarországon Hősi halott lengyel pilótáknak állítottak emlékművet Szentesen A reformáció emléknapja – Orbán Viktor: erősíteni kell az állam és az egyház együttműködését Illegális bevándorlás- Orbán Viktor miatt megszakadt az uniós csúcstalálkozó