A szegénység már régen nem csak cigánykérdés

 

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                   Egyre többen csúsznak le a mélyszegénység szintjére, s ez nem etnikai kérdés. A nyomorból önmaguktól nem tudnak kitörni.

Amikor az ember nézi a híreket, benne az afrikai éhségtáborokat, vagy India koldusgyerekeit, túl távolinak érzi ezt az egészet. Rányom a távkapcsoló gombjára, és már el is hessegeti magától a rossz érzést, a kellemtelen gondolatokat. Aztán, ha kicsit szétnéz, rájön, körülötte is jelen van a szegénység, a gyermekszegénység, a nyomor – írja L. Ritók Nóra  Esélyegyenlőségi Naplójában.

szegenyseg (2)
A szerző képzeletbeli utazásra hív el 50 -60 kilométerre Debrecentől, egy „világvégi falu” leghátsó utcájába, ahol az Igazgyöngy Alapítvány munkatársaival gyakran megfordul. Mennek a tanítványaik után, mert az iskolában érzékelik, ha baj van. Hogy miből? A felfeslett, két számmal nagyobb cipőből, amibe zokni novemberben sem jut. A vékonyka kabátról, amikor már jóval fagypont alatt van az idő. A zaklatott gyerek látványától, aki a tízóraiig nem bír figyelni. Abból, hogy a híg húsléhez is kenyeret kér a menzai ebédnél. Ahogy eszik. Ahogy nagyon figyel az ételre. Hogy a programoknál, kirándulásnál, előadásnál az első izgatott kérdése: ez ingyen van? Mert tudja, ha fizetni kell érte, neki nem szabad jelentkeznie. Attól, hogy olyan szavakat tud, amiket ma nem kellene egy gyereknek, amelyek a nyomor szavai. Mint a kamatos pénz, a fizetési előleg, a közmunka, a családi… mert egy nyolc évesnek még nem ezeket a szavakat kellene értenie. És látják a felszerelés hiányából, a sokszori beírásról, amit az általános iskolában kap, mert nem visz színes papírt, vagy körzőt, tornacipőt. Sokan mondják, hanyagságból. Pedig egyszerűen nem jut rá pénz.

A 42 ezret is csak a szerencsések viszik haza, akik nyolc órában közmunka programokban dolgozhatnak, vagyis dehogy, hisz hetente fizetnek, ebből előbb leveszik a kukadíjat, a bank a tartozást, és gyakran van, hogy az átdolgozott hét után semmi sincs a számlán, nincs miből kenyeret venni sem. Nem hogy villanyszámlát fizetni, vagy ruhát, cipőt venni. A többség persze 22 800-at kap, a foglalkoztatást helyettesítő támogatást. Mert közmunka sem jut mindenkinek. És ehhez jön még a családi pótlék. Amiről sokan mondják, akik jó messze vannak ettől, hogy túl sok nekik. De ha valaki elosztja, egy főre, rögtön látszik, mennyi az annyi. Hogy sokaknak még, ha nem is tartoznának sem jut egy főre egy hónapra 20 ezer Ft. De van, ahol a tartozások miatt ötezer sem. És ez, szűkösen, talán két hétre elég. Aztán kezdődik a túlélésért a küzdelem, jó, ha akad napszám, ami 3500 errefelé, de most, hogy vége a betakarításnak, nem lesz ez sem. És nem ad a természet sem, vége a csigázásnak, bodzaszedésnek, a vasazás sem megy már. Nem sok választás marad. Vagy a kamatos pénz, az uzsora, mert mindenütt van, aki a nyomorultakon élősködik, vagy a banki kölcsön, ami házhoz megy, és a semmire is ad. Jó magas thm-mel.

A házak pedig? Félkomfortos, vagy komfort nélküliek, melyekben ilyenkor már hamar sötét lesz, villany nélkül. Víz csak az utcán, a közkutaknál, ahol nem zárták még le azokat. Mert az önkormányzatok is szegények, ott spórolnak, ahol tudnak. Bent egy, legfeljebb két helyiség, ilyenkor, ahogy jön a fűtési időszak, mindenki egy szobában alszik. Mert csak egy kályha van. Már ahol van. A szobák bútorzata csupán ágyakból áll, fekvőhelyek csak, az alvásnál a Móricz regényekből ismert lábtól fekvés bevett gyakorlat még most is. Vacsora szűkösen, van, mikor semmi. Mosdás? Éppen csak. Mire a kútról behozott víz megmelegszik a kályhán, ha csak öt perc jut egy gyerekre, az is túl sok idő. Mosás? Kézzel, centrifuga nélkül, ősszel, télen nehezen száradó ruhákkal. Nehéz tisztán tartani őket. Váltóruha kevés van. És ott vannak még a járulékok, a nyomor hozadékai, igen, az élősködők, az örökös küzdelem a fejtetűvel, a csótánnyal, poloskával, és persze, a patkánnyal. Ami felfúr, aláfúr az alap nélküli vályogfalaknak, és bejut, be a szobába. Amikor először megmart egy patkány egy gyereket, nagyon megrémültem, azt hittem ilyen nem történhet meg. Ma már csak azt nézem, milyen mély a seb. Mert gyakoribb lett, mint gondoltam.

Ritók Nóra felhívja a figyelmet, hogy senki ne szűkítse le mindezt a cigányságra. Ma már nagyon sokan élnek így a nem cigányok közül is. A szegénység nem etnikai kérdés. Az a tapasztalata, hogy egyre többen csúsznak le a mélyszegénység szintjére, elveszítve előbb állást, aztán házat, mindent, és tengődnek ugyanígy, egy darabig még tartva magukat, a semmit, végül már nem akarják, és nem tudják elfedni sem, hogy bedarálta őket a nyomor.

Mint írja, lehet azt hinni, hogy a szegénység ott marad a falvakban, és jól van ez így, mindig voltak szegények, vannak is, és lesznek is. De úgy gondolja, ha ekkora szakadék van a társadalomban, és ekkora tömegeket érint, akkor nem jól van így. A gyerekek tényleg a jövő zálogai. És a nyomorból ritkán lehet pozitív jövőt építeni. Maguktól már nem képesek változtatni. A lehetőségeik annyira beszűkültek, a generációk óta továbbörökített nyomor sajátos szabályai már annyira beléjük rögzültek, hogy csak segítőkkel találhatnak kiutat. Az Igazgyöngy Alapítvány értük dolgozik. A gyerekekért. És fontos az is, hogy velük. A szülőkkel, családokkal, közösségekkel.

magyartudat.com

Powered by Facebook Comments

8 thoughts on “A szegénység már régen nem csak cigánykérdés

  1. Jelenleg már 5 millió felett vannak,
    a számuk, rohamosan növekszik folyamatosan.

    Ők azok akik vagy nem tudnak elmenni szavazni,
    vagy “finoman rábeszélték” őket, hogy mi a “soros”
    teendőjük, beépítve a torz választási törvényekbe.

    Hiába szavazott a lakosság nagy többsége valamelyik
    pártra ami nem-fideszes, az ország vesztett.

    Ezek az emberek örökre leépültek és számuk csak
    gyarapodni fog még akkor is ha a fideszkdnpre adta le a voksát. A mélyszegénység nem ismeri a voksot.

    Vagy kormányváltás, vagy az ország elhagyása segíthet csak, semmi más. Magyarország 2018.

    1. Majdnem egy évig nem volt kormányuk.
      kb 10 párt van a parlamentben, mégis rendben vannak,
      de nagyon. Egy felnőtt demokrácia, ez Belgium ….
      http://nepszava.hu/cikk/1021506-belgium-valasztas-minden-mennyisegben

      Ilyen és hasonló országoktól lehet, kell tanulni, vagy másolni nem a dilettáns, degenerált rezsimektől, és
      nem utolsó sorban béke van és barátságos emberek
      tömege az a körzet Svédországtól a Benelux államokig, Anglián át. Tanúsítom. Aki képes nézze meg személyesen, ne a hazug köz- vagy bulvármédiának higgyen.

      1989 -ben dobtuk ki az orosz diktatúrát a szemétbe,
      nem kell helyette másik, mert itt az eredménye,
      lásd a cikk.

      A menekülés-kivándorlás orbánék elöl,
      pedig már népesedési katasztrófával
      fenyegeti az országot:
      Nálunk születnek a legkevesebben
      és nálunk halnak meg a legtöbben,
      ez is “Magyarország 2018”

      1. javítás:
        másfél évig (541 nap) nem volt kormánya Belgiumnak
        (mégis jól megy a sora, vagy pont ezért ? 🙂
        (nem tudnak Sorosról sem 🙂

        1. “Hiába szavazott a lakosság nagy többsége valamelyik
          pártra ami nem-fideszes, az ország vesztett.”

          Ez egy nagyon lényeges dolog, ez jelzi az
          eltorzított választási törvényeket.
          Kb 3 millióan szavaztak valamelyek orbántalan
          pártra és csak kb 2 millióan a “Soros üldözőkre”.

          A másik része az, hogy vidéken sokan megették,
          bevették a Soros György Alapítvány üldözésének
          gyűlölet kampányát.

          Ezekre épült orbán hatalomban tartása. Könnyedén lehetett rabszolgát
          csinálni a magyarokból, egy sértett skizofrén beteg
          kiszolgálására.

          A követendő minta lehetne akár Belgium is (lásd fent), de ezek csak álmok maradnak,
          így kivándorlunk valamelyik Európai Unios államba.

          Aki itt maradt, az vagy ráfázott és-vagy skypolhat a
          gyerekeivel, unokáival, vagy verheti a mellét,
          hogy ő “mekkora hazafi”, vagy fürdik a korrupt-
          bűnözésben.

          Így teljesebb a kép : mai Magyarország

          1. Vagyis ezzel a választási aránnyal, orbánék
            épphogy bejutottak volna a parlementbe,
            ha
            a választási törvényeink korrektek lennének,
            a “migránycs kampány” ellenére és az ellenzéki
            pártok menedzsereinek tévedése ellenére is.

            Perzse ezt orbánék nagyon jól tudják,
            a “győzelmük” az elcsalt számtan,
            valójában ez vereségük a javából,
            8 millió magyar akarta őket leváltani.

            Ezt mindig el fogják hazudni, sose fogják
            beismerni és újabb “harci játékokat” fognak
            kitalálni, hogy a despotát a hatalomban tartsák.

            Ok:
            OV nem került be a nagy történelembe,
            kimaradt a rendszerváltásból (1989)
            és kimaradt az EU tagságból (2004) .
            Így örök vesztes maradt, haragszik
            a magyarokra, sértődött, durcás, skizofrén lett.

            Felelős vezetőnek alkalmatlan még egy cipészműhelyben is, nem hogy egy ország élére.
            Lehetett volna belőle a felcsuti fc menedszere stb

            És lehetett volna egy békés-boldog orbántalan
            Magyarország is,

            A pénz 89 óta ehhez ott van rendszeresen, csak ezt is elhazudták, elcsalták, így rabszolgává
            téve a magyarokat.

  2. Hát ez a mai magyar “nagy történelem”, egyszer
    ennek a szégyenfoltnak is vége lesz fideszestül.
    És akkor kezdhetjük újra összerakni a romokban
    lévő országot, kihúzni egymást a mocsárból.
    Persze addigra kihalás, elvándorlás fenyegeti az
    országot, talán sikerül ezt egyszer megállítani.
    ( a cikk írója valós személy,
    ellentétben a focisták stb neveit használó gyülölet-propagandistákkal, akikkel telerakták a netet )

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás