A Sátán évszázada – avagy a “migránsszilveszter” után

Száz évvel ezelőtt már jól látható volt, hogy a világ valami nagy tragédia felé közelít, hogy Európa elhagyja a hitét, s behajtja a fejét egy olyan kalodába, amelyet ha rázár a bűn és az erkölcstelenség, akkor onnét soha nem lesz szabadulása. 1789. volt az az év, amelyben a bűn, a liberalizmus, az értékpusztítás szelleme kiszabadult a képzeletbeli palackból, Franciaországból, s mint a megrepedt csatornából a trágyalé, szivárogni kezdett Európa minden szegletébe. A népek alja csatlakozott elsőként ehhez a romboláshoz, mert elhitte a sátáni „igazságokat”, a szabadosság varázsát, a műveletlenség mindenekfölötti „valósságát”.

Hitte, hogy a vallás csak mákony, s hogy a ma fontos, és a halál után semmi nincs, s a papok csak ostoba játékot űznek a hatalom érdekében… Elhitte, mert a sátáni hatalom mindent ígért, ami a földi életben és a hitehagyott ember felfogása szerint „jó és szabaddá tesz”. A rombolásban hívő csőcselék kapzsi, irigy és primitív volt, gyűlölni tudott és akart, mert a gyűlölet is hozzátartozott… az élete része volt. Az egyház minden erejét bevetette azért, hogy megakadályozza ezt a tragikus szemléletet, de a sátáni eszme villámgyorsan terjedt. Az értelmiség egy része is csatlakozott ehhez a romboláshoz, amelyet először nemzeti liberalizmusnak neveztek, s amely még értelmezhetőnek is tűnt a barokkos egyházat és a Tripartitum még érvényben lévő cikkelyeit tekintve. Ám a cél nem az volt, hogy reformáljuk, tegyük emberibbé az életet, hanem az, hogy romboljuk le azt ami eddig érték volt, s nevezzük értéknek, amit értéktelennek, bűnösnek és erkölcstelennek tartottak az ősök, s ami kétezer éve megtartóerőként működött a művelt világban.
Az idők folyamán kisebb-nagyobb lázongások, forradalmaknak nevezett, irányított gyűlölködések ütötték fel a fejüket, s mind jobban hihetőnek látszott a jobbító szándék, amely mögött a szabadkőművesek ördögi tervei álltak. Máig tagadott jegyzőkönyvben fogalmazták meg és rögzítették a rombolás és a nemzetek eltiprásának forgatókönyvét, s bárki írta is azt, máig nyomon követhető a benne foglaltak megvalósításának sikere. Európa népei pedig mit sem törődtek ezzel, hiszen számukra ez az új és sokat ígérő rend – a köztársaság, a demokrácia – megfelelt. Generációról generációra apadt el a hit, a vallás gyakorlásának követelménye, Istennek a mindennapokban való természetessége.
De mindez nem volt elég a sátáni eszmének, és ezen eszmék terjesztőinek, irányítóinak. Az első világégés után a kereszténység bástyájának számító magyar birodalmat, Mária országát is felszámolták, s az irányításra képtelen, mindig a magyar birodalom szellemére támaszkodó primitív népeknek birtokába adták, meghagyva egy kis részét, amely ipar, víz, nyers-és ásványi anyagkészletét elvesztve csaknem semmivé vált. Állampolgárai elszakadtak egymástól, egyházmegyéi csonkák maradtak, gazdasága megsemmisült… Magyarok tízezreit irtotta ki a román, a tót, a szerb főhatalom, s a „művelt világ” egyetlen lépést sem tett e megalázott és kirabolt keresztény nemzet érdekében. Ám a magyarság talpra állt, ha remegő lábbal is. Ám ettől kezdve olyan meghasonlottság vett erőt a magyar nemzeten, amely erkölcsileg aláásta a mindennapokat, a közeli és a távoli jövőt. A 133 napos kommunista-liberális-zsidó vérfürdő, amelyet 1919-ben elszenvedett a magyar keresztény lakosság, mély nyomot hagyott a lelkekben, s ellenérzést égetett a meghurcolt nemzet szívébe azokkal szemben, akik részt vettek a magyar nemzet vesszőfutásának megszervezésében és végrehajtásában.
Horthy Miklós kora sem volt mentes a szabadkőművesek támadásaitól, kezdve a Rongyos Gárda országot mentő próbálkozásának cserbenhagyásától, a koronázott fő fegyverrel való kiűzéséig. Itt pecsételődött meg, hosszú évtizedekre Magyarország sorsa. Hiszen a trianoni döntés ellen, annak végrehajtása ellen föl tudott volna lépni az akkori nemzet, de vezetői a szabadkőművesek által megfizetett árulók Horthyt is félrevezetve megakadályozták, hogy Erdélyben és a Felvidéken néhány nap alatt felfegyverezhető és hadba állítható sereget toborozzon az arra konkrétan kinevezett csapattest, noha a székelység és a felvidéki magyarok budapesti segítséggel megvédték volna az országrészeket. Horthy elhitte szabadkőműves tanácsadóinak, hogy a kis-entene még a maradék országot is felosztja, ha egyetlen lépést tesz a kormány a haza egyben tartására, és a király trónra segítésére. Teleki meggyilkolása, amelyet máig öngyilkosságnak állítanak be, már 1941-ben eldöntötte Magyarország további, háború utáni sorsát, mert a kormányzó kora és ezzel együtt járó tehetetlensége teljes egészében a szabadkőművesek és a németpárti katonatisztek kezére játszotta az országot. Egy olyan forgatókönyv részesévé vált az Magyarország, amelyet király nélkül nem lehetett megváltoztatni, ám király nem volt, a trónörökösre pedig halál várt volna, ha visszatér Magyarországra. A doni tragédia már akkor látható volt, amikor elindultak a magyar csapatok, s ezzel a nemzeti hadsereget fejezte le a nemzetinek látszó hadvezetés. Ebben a drámai helyzetben akart Horthy kilépni a háborúból, mert garanciát kapott Sztálintól Észak-Erdély megtartására, ám a kilépési szándékot ismét a szabadkőműves és németpárti államvezetés megakadályozta és fegyverrel kényszerítették a katonákat a kormányzói parancsmegtagadásra, a további harca. Horthyt a németek eltávolították, és megkondult Magyarország felett a lélekharang, amely „máig visszahangzik”…
Megkezdődött a háború után egy kollektív európai hazudozás, történelemhamisítás és ama hatalom érdekeinek szolgálata, amely ténykedését a Bastille lerombolásával kezdte el. 1945-től az igazság szalonképtelen, a történelmi valóság említése olykor börtönnel járhat, az igazságszolgáltatás lealacsonyodott e politika kiszolgálójává, az erkölcs és a hit megsemmisült, a haza és a haza iránti elkötelezettség ismeretlen fogalmakká lettek. Hazaárulók és országvesztők birodalma lett a világ, s a vörös köntös csupán csak jelmez volt a világuralom megalapozóinak mesterein. Hiszen a kommunizmusban, s a nyugati szabadságban nem történt más, mint a mai kor precíz előkészítése. Míg Nyugaton a jólét által szakadt el a tömeg Istentől, addig „Keleten” a terror miatti félelem és a „szocialista” erkölcs ölte ki az emberiességet, az igazságot és a haza iránti hűséget az emberek lelkéből. 1947-ben még csonkábbá vált Magyarország, a nép kirabolhatta azokat, akikre irigy volt, kastélyok és könyvtárak váltak a söpredék martalékává, papok és tudósok mentek a bitóra, az állam határozta meg hány papot vehetnek föl évente, s a szerzetesrendek betiltásával mind a szociális, mind a lelki élet megbénult. A társadalom ismét egy trianonihoz hasonló megsemmisülést élt át, s a lelkek zorddá, érzéstelenné, nemzetietlenné, meghasonlottakká váltak. Magyarországra is ráömlött a liberális-kommunista erkölcstelenség, a hazafiatlanság, s tilos volt még beszélni is az elszakított nemzetrészről. A magzatgyilkosság természetes lett, a nők joga volt eldönteni – s máig így van! – egy élet sorsát. Így pusztult el 8 millió magyar… Az egyház is drámai helyzetbe került, hiszen nem volt Márton Áronunk, Jakab Antalunk, csak egy börtönben sínylődő Mindszentynk, s rengeteg behódoló papunk, püspökünk. Akik megpróbáltak hűek maradni Istenhez, a néphez és az Egyházhoz, azok börtönben vagy akasztófán végezték.
1956-ban, a világpolitikai érdekek okán ismét a magyar társadalmat használta ki a világhatalom, s nem érdekelte hány magyar hal meg, egy kilátástalan felkelést szított, feláldozva a magyarság vérét. Ma már ismerjük – Irak, Líbia és az ukrajnai Majdan után –, ezt az aljas politikai technikát… Igaz ünnepelünk és gyászolunk két hét különbséggel októberben és novemberben, de az a rés, amelyről beszélünk, s amelyet az ostoba szónokok nagy hangon emlegetnek, nem létezett a kommunizmus falán… nem törtünk át semmit 56-ban, csak a vérünket ontottuk, mert a világhatalom érdeke ezt kívánta. Ismét úgy verték át a magyar nemzetet, hogy nem vettük észre, s hittünk a segítségben, hittünk az igazunkban…
E drámai magyar évszázadról mégsem lehet őszintén beszélni. A magyar nemzet szolgálta a világot, Európát, s vérét ontotta másokért, mentette az üldözötteket, de nem kapja meg azt a kárpótlást és elismerést, amely megilletné. Féligazságok alapján élünk, hazugságokat vagyunk kénytelenek elviselni, igaz történelmünknek csak halovány ködét láthatjuk, s mindenki más vértanú, szenvedő, és leigázott… csak a magyar bűnös és ellenség mindenki számára. Mert genetikailag is keresztény és ezt csak a nemzettel együtt lehet kiirtani.
Az uniós csatlakozást népszavazás előzte meg, amely eredménytelen kellett volna, hogy legyen az Alkotmány szerint, de a világhatalom kedvéért egy éjszakára az Alkotmányt is semmibe vehette a hatalom, s bár nem volt elégséges a megjelentek száma, mégis érvényes lett az uniós csatlakozás igenje… Pedig lehettünk volna szabadok is…
Az ígéret az volt, hogy megszűnnek a határok, s milyen nagy békességben élhet majd magyar és oláh, magyar és tót… megszűnnek a Nyugat és a volt szocialista országok közötti bérkülönbségek, s biztonságban, háborúság nélkül élhet ezután minden generáció… Hazugság volt ez a javából. Hiszen az unió nem kevésbé elnyomó európai rendszer, mint korábban a moszkvai… sőt. Rosszabb. Erkölcstelenebb, aljasabb, embertelenebb és ma már halálos is az európai emberre, Európára és annak kultúrájára nézve. Beteljesedik lassan ama jegyzőkönyv, beteljesedik lassan 1789 eszméje, s immár megszűnik a keresztény Európa, mert vezetői jól megfizetve elárulták nemzeteiket, s azok válnak fogollyá, akik az állati megszállást ellenzik, akik kiállnak a nemzetállamok, s tisztesség és az erkölcs, Isten és a valós értékek mellett. A hazugság meghozta Európára a megérdemelt sorsot. A szabad szexet hirdetőket és a migránsokat örömmel fogadókat ma a migránsok erőszakolják a nyílt utcán, a rendőrök képtelenek megvédeni saját polgáraikat, de letartóztatnak mindenkit, aki a megszállás ellen szót emel. Akik a jóléthez szoktak, azokat ma fényes nappal rabolják ki a művelt Nyugat eddig irigylésre méltón tiszta és biztonságos utcáin. Akik a nemzetköziséget hirdették, ma megkapják azt kamatostul. S akiben nem volt nemzeti érzés, ma felébred és követeli vissza hazája határait…
Minket, magyarokat is félrevezettek a nyugati világ aljas politikacsinálói, ám egy dologra nem számítottak ezek a pénzisten hívők: – Arra, hogy a magyar ember olyan helyén él e világnak, ahol maga a genius loci maga is erőt ad. Ahol az erkölcs bár veszni látszik, mégis van hit és erő a magmaradáshoz, ahol a határok elenyésznek, ha össze kell fogni. S ahová ma már az európai emberek menekülnek saját nemzetük árulóinak halálos ítélete elől. Mert Magyarország olyan hely, ahol megtelnek a templomok, ahol fagyban és hőségben is elmennek Máriát köszönteni minden hónap első szombatján az emberek, s ahol együtt imádkozik a nemzetért, a megmaradásért, Mária országáért a nemzet java. S ahol a 20. század hazugságai úgy hullnak szét, mint a kártyavár… A Kárpát-hazában ma is van egymillió imádkozó magyar, s ez elég a megmaradáshoz, az újjáéledéshez, a bűnbánathoz és az isteni irgalmasság elnyeréséhez. Az évszázadok során bebizonyosodnak újra és újra Szent István utolsó szavai: – „A magyar nép az én népem, s az én népem nem vész el a történelem viharaiban.”

Stoffán György

magyartudat.com

Powered by Facebook Comments

1 thought on “A Sátán évszázada – avagy a “migránsszilveszter” után

  1. S ez tovább él, mi több feketén virágzik, hiszen naponta jutnak eszemben hasonló gondolatok, amikor a Martinovics téren haladok át…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás