Most itt vagy
Itt > Főoldal > A Nyugat nem minta többé

A Nyugat nem minta többé

 

 

 

 

 

 

 

 

Valaha ábrándoztunk róla. Több száz éve viszonyítjuk magunkat hozzá; ám különösen a vasfüggöny lehullása óta, miután a Lajtán túlra alig-alig tudtunk eljutni a kommunizmus-szocializmus időszakában, a Nyugat szinte szakrálisan tökéletes világként jelent meg lelki szemeink előtt. Megtestesített mindent, a magasabb életszínvonaltól kezdve a technikai fejlettségen keresztül a szabadság eszményképéig.

A Nyugat volt a mentsvár számunkra. Nekünk, akik itt éltünk, elegünk volt a szabadság hiányából, a gazdasági tehetetlenségből, a mindennapi mutyikból, bratyizásból, a fejetlenségből és a továbbélő uram-bátyám viszonyokból, a fejlődésképtelenségből, a szervezetlenségből, a gazdasági irracionalitásokból és így tovább. De vigasztalt és reményt adott számunkra, hogy van a Lajtán túl egy világ, amelyik működőképes, amelyik kiválóan szervezett, amelyik egyszer talán majd befogad bennünket.

 Egyetlenegy dolgot nem vettünk észre. Mégpedig azt, hogy az ő jólé-tüknek, árubőségüknek, hihetetlenül gáláns szociális és nyugdíjrendszerüknek, a magasan fejlett gazdaságnak nagy ára van. Nem más, mint hogy a Nyugat, azaz a centrumországok, a perifériákat folyamatosan a periférián tartják. Ha a periféria, illetve fél-periféria országait valóban engednék felemelkedni maguk közé, vagyis a centrumországok közé, vége lenne centrumpozíciójuknak. A Nyugat tehát nem tesz mást, mint használja és kihasználja a periféria energiáit, piacait, munkaerejét, kiszivattyúzza onnan az erőforrásokat, és ezzel újabb dinamikát ad a centrumszerep megőrzéséhez.
Éppen ezért, amikor ájult bódulattal tekintünk a Nyugatra mint elérendő célra és mintaképre, akkor észre kell vennünk, hogy sajátos csapdahelyzetben vagyunk: nekünk mindig ebben a szerepben kell maradnunk ahhoz, hogy a centrum továbbra is vezetője és meghatározója legyen a világnak. A centrum érdeke az, hogy mi – miközben soha sem érhetjük el az ő színvonalukat – megállás nélkül és kritika nélkül álmodozzunk és ábrándozzunk róluk. Ezzel ugyanis fenntartják a lelki függőség viszonyát, amelyben magunkat mindig kicsinek, őket pedig mindig nagynak, csodálatosnak kell tartanunk. Ez a függő lelki viszony garantálja fensőbbségüket (a franciák fogalmával élve a „grandeur”-t, a nagyságot), amely fölénk, félperifériás közép- és kelet-európaiak fölé tornyosul.
De mi lenne akkor, ha egyszer csak szakítanánk mi, közép- és kelet-európaiak a függőség érzésével, a kisebbrendűségi érzéssel, az alávetettség érzésével? Ha egyszer csak abból indulnánk ki: vagytok ti, a centrum, sajátos vonásokkal, s vagyunk mi, a közép- és kelet-európai félperiféria a magunk sajátos vonásaival, de egyik sem különb a másiknál, pusztán más a történelme és az ebből adódó lehetőségei is mások… Ez a lelki fordulat szerintem már a küszöbön van. Mert immáron jó néhány éve látszik: a király meztelen. S ha a Nyugatot, Nyugat-Európát és Amerikát nem ájultan, hanem tárgyilagosan és semlegesen szemléljük, akkor a jólétük valóságos hátterének felismerése mellett azt is észrevesszük, hogy például a szabadságjogaik, mérhetetlen liberalizmusuk és a kisebbségekkel szembeni toleranciájuk mögött vér, újra vér és elnyomás húzódik meg a történelemben. A franciák elnyomták a bretonokat és az oxitánokat, az angolok többszörösen leigázták a skótokat, walesieket, katolikus íreket, hogy most ne beszéljünk az összes fontos nyugati ország híresen kegyetlen gyarmatpolitikájáról, s ne beszéljünk a „legszabadabb” Egyesült Államokról, amelyik a történelmét a bennszülött indiánok kegyetlen lemészárlásával és a feketék rabszolgamunkára kényszerítésével alapozta meg. Hol is voltak akkor az emberi jogok, a szabadságjogok, uraim?
Ez adott erőt és lehetőséget arra, hogy a huszadik század második felére elképesztő fölényességgel szóljon le bennünket a Nyugat a szabadságjogok és a demokrácia nevében azért, mert – például – az ombudsmani hivatal vezetőjének kinevezése nem feltétlenül tetszik nekik. „Ez hallatlan!” „Ez már autokrácia, kis hitlerizmus! Borzasztó!” – kiáltozzák.
És mindez a bevezetője volt annak, hogy most a szabadság bajnokaként támadjanak minket azért, mert az általuk korábban brutálisan „megoldott” gyarmati és kisebbségi kérdéseket mi – a huszonegyedik század elképesztően életidegen, ultraliberális elvárásai között – nem tudjuk a kényes igényeiknek megfelelően rendezni.
Szóval: van Nyugat-Európa, van Közép-Európa és van Kelet-Európa, eltérő sajátosságokkal, eltérő szépségekkel és csúnyaságokkal. De mindegyik egyformán megérdemli a neki kijáró tiszteletet. Persze, nehéz lesz a köldökzsinórt elvágnunk. De a világon immáron csak versengő felek maradtak, szívós érdekek és harcok és országok, amelyek közül senki sem jóságos nagybácsi többé, és nem „ideál”.
Felnőtté és büszkévé kell válnunk nekünk, közép- és kelet-európaiaknak. És érdemes azokhoz fordulnunk, akikkel az érdekeink egyeztethetők.
Fricz Tamás
Magyar Hírlap/magyartudat.hu

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Top

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás