Most itt vagy
Itt > Főoldal > A magyar szervezett alvilág története 6.: Bombák, lövések, halottak

A magyar szervezett alvilág története 6.: Bombák, lövések, halottak

Lényegében kudarccal zárult a magyar rendőrség első csapása a szervezett alvilágra, az 1992-ben indult s nagy sajtóvisszhangot kiváltott akciók csupán részeredményeket hoztak. Ugyanakkor tény, hogy az akkoriban felbukkant személyek az „maffiaháborúként” aposztrofált, alvilági leszámolások főszereplőivé váltak. Nevüket egyrészt a lehetséges elkövetők, másrészt pedig a kivégzett áldozatok egyre szaporodó listáján tartották számon. Ma már szinte bizonyos, hogy a magyar szervezett alvilág meghatározó csoportjai közötti a 1990-es években kitört nyílt háború az illegális olajkereskedelem során felhalmozódott vagyonok s az ehhez kötődő bonyolult tartozási és lekötelezettségi viszonyok kapcsán robbant ki.

Még 1992-ben a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság – pénzbehajtás, zsarolás, uzsorakölcsönök folyósítása és más bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt – indított eljárást egyebek mellett Prisztás József, Csobolya Attila és Tasnádi Péter ellen. Ez utóbbi szereplő ugyancsak vállalkozó: rokonával, Láposi Lőrinc volt rendőrtábornokkal együtt alapította és működtette a Comel-Trade Kft.-t, valamint a Mesterdetektív Kft.-t. (Tasnádi Pétert legutóbb 2012 februárjában ítélte jogerősen 7 év szabadságvesztésre a Kúria, egyebek mellett emberölés előkészülete és kétrendbeli, felbujtóként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt.)

Ezek az eljárások – melyeket a magyar szervezett alvilág elleni első nagy csapásnak szántak – lényegében eredménytelenül zárultak. Ennek okai összetettek, valószínű, hogy a magyarázat a rendőrség akkori általános állapotában, a jogszabályi háttér hiányosságaiban keresendő.

Annyi haszna mégiscsak volt az ügysorozatnak, hogy világossá váltak bizonyos személyi és üzleti összefonódások, s a gyanúba keveredett személyekre ettől kezdve jobban odafigyelt a rendőrség.

Az első igazi robbantásos merényletet 1995. szeptember 19-én, a Práter utcában hajtották végre. Ez az ügy került föl a hazai robbantásos merényletek nagykönyvének első lapjára, s valószínű, hogy személyes ok, kétoldalú üzleti vita húzódik meg a tett hátterében.

Bomba a pénzváltónak

Rendkívül nagy erejű, távirányítású pokolgéppel gyilkolták meg a 32 éves A. Naji Awadot.

A Magyarországra Jordániából áttelepült férfit a rendőrség Budapest egyik legtöbb pénzt forgató valutázójaként tartotta számon, ugyanakkor nem zárták ki azt sem, hogy kiterjedt közel- és közép-keleti kapcsolatai révén részt szerzett a hazánkba irányuló kábítószer-csempészetből is. Tény, hogy az áldozat milliós tételekben és meglehetősen magas kamatra adott kölcsön pénzt, ugyanakkor arra vonatkozó információk is napvilágot láttak, hogy az arab rossz minőségű drogot hozott be, megrendelőjét átverte, s ezért kellett meghalnia.

Csupán egyetlen momentum az előbb említett, az egész magyar alvilágot át- meg átszövő személyi és egyéb összefüggésekből: a Naji Awad elleni merénylet során megrongálódott Mercedes gépkocsi korábban azé a Csobolya Attiláé volt, akit az említett, 1992-es Pest megyei ügyben Prisztás Józseffel együtt vettek őrizetbe.

Valaki viszi a pénzt

Nyílt háború Prisztás József meggyilkolása után bontakozott ki.

Ő volt az, akit számtalanszor próbált elkapni a magyar rendőrség, őrizetbe vették, letartóztatták, minden lehetséges és törvényes eszközzel igyekeztek bebizonyítani bűnösségét, ám ez – büntetőjogilag értékelhető módon – egyetlenegyszer sem sikerült. Prisztás nevét 1992-ben, a bevezetőben már említett s a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon lefolytatott átfogó, a magyar szervezett alvilág megrendítését célzó eljárássorozat kapcsán ismerhette meg a közvélemény. Megtudhattuk róla, hogy – egyéb vállalkozásai mellett – övé volt a budapesti Trojka étterem, s ugyan csupán egyetlen napig, de 1989-ben, a Dor Kft.-ben üzlettársa volt annak a Csobolya Attilának, akit – egyebek mellett zsarolások elkövetése, valamint lőfegyverrel való visszaélés gyanúja miatt – vele együtt tartóztattak le. A két férfi pályája igazán sohasem vált el egymástól, egyes állítások szerint mindketten főként nagy összegű pénzkölcsönök folyósításával foglalkoztak. Ami bizonyos: Prisztás sohasem volt elítélve, soha senkinek nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítania azt, hogy bármelyik alvilági csoporthoz tartozna, így tiszta üzletemberként halt meg.

Éppen terepjárójába szállt be 1996. november 1-jén, az óbudai Ladik utcában, amikor egy kerékpáros állt meg mellette, nevén szólította, majd közvetlen közelről egy zacskóba csomagolt fegyverrel fejbe lőtte. A máig ismeretlen, s a közeli HÉV-sínek felé elkarikázó tettes a zacskóban magával vitte a lőszer hüvelyét is, így érdemi nyom nem maradt a helyszínen. A néhány héttel ezelőtt letartóztatott Portik Tamást – a Boros Tamás és ártatlan járókelők életét kioltó Aranykéz utcai robbantás mellett – ennek az emberölésnek a felbujtójaként is meggyanúsították. A legfrissebb értesülések arról szólnak, hogy Prisztás rendkívül magas kamatra kölcsönzött pénzt Portiknak, s ezzel az ügylettel kapcsolatban robbant ki kettőjük között a leszámolásig fajuló vita. Egyesek nem tartják kizártnak, hogy Prisztást egész egyszerűen azért végezték ki, mert az egyik százmilliós kölcsönökkel megsegített „másként vállalkozó” úgy gondolta, hogy olcsóbb egy bérgyilkossal lelövetni a kölcsönadót, mint megfizetni a tartozást.

Prisztás meggyilkolásának közvetlen előzménye és lényegében kiváltó oka – a másik, akkoriban terjedő verzió szerint – az alvilágban „Kisbandiként” ismert Lakatos András eltűnése volt. Kisbandival együtt ugyanis nyoma veszett annak a milliárdos nagyságrendű összegnek, amit az alvilág még egyszer meg akart forgatni a jól jövedelmező olajüzletben. Ezt vette magához Kisbandi, ám – egyes állítások szerint – Prisztás jó előre kivette belőle a maga részét. A többiek követelték, hogy legalább – csökkentendő a veszteséget – ezt osszák el, de Prisztás erre nem volt hajlandó.

Lövések az ügetőnél

Így vagy úgy, de nyilvánvalóan jelentős érdekellentétek alakultak ki, aminek kis híján áldozatul esett Prisztás régi harcostársa, Csobolya Attila, akinek egy támadás során majdnem levágták a fejét egy szamurájkarddal. Ezt követően – esetleg erre reakcióként – szitává lőtték a végrehajtóból időközben önálló tényezővé erősödött T. György kocsiját, aki csodával határos módon túlélte a támadást.

Szinte még le sem írták a nyomozók a Prisztás József meggyilkolásával kapcsolatban konstruált elméleteket, amikor bekövetkezett az újabb támadás. A következő sértett a Seres Zoltánhoz kötődő Lakatos Csaba volt, akit az ügetőpálya mellett, 1996. november 13-án lőttek meg. A nyomozás során a rendőrség akkoriban a Lakatos elleni merénylet kitervelésével, elkövetésével T. György testvéreit gyanúsította.

Seresről már akkor azt beszélték, hogy üzleti érdekeltségeit tekintve a magyarországi orosz bűnözői körökhöz kötődik. (Ezt a momentumot egyébként érdemes megjegyezni, mert utóbb történetünk szempontjából még különösen fontos lesz – a szerk.)

A Lakatos Csaba ellen az ügetőnél elkövetett bűncselekményt követően – állítólag – az oroszok (az éjszakában csak Szeva néven ismert) vezetője találkozott T. Györggyel. Az orosz megfenyegette a magyar férfit, aki látszólag kompromisszumot kötött.

(A történetekben felbukkanó szereplők egy részét megnevezzük, másokat pedig csupán nevük kezdőbetűjével jelölünk – mindkét megoldásnak oka van. A cikksorozat alapjául szolgáló írások, információk a 1990-es évek elején már megjelentek, az akkori szövegek bővített, szerkesztett változatát adjuk közre most. A szövegek természetesen tartalmaznak szubjektív elemeket, de az információk mindegyikét több forrás megerősítette – a szerk.)

Sorozatunk előző részét Üzlet és ökölharc címmel itt olvashatja, a következő résszel holnap délben  jelentkezünk.

Forrás: hetivalasz

magyartudat.hu

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Top