A Hadak Útja – Csaba királyfi csillagösvénye

 

 

 

 

 

 

 

 

Attila halála után hamarosan széthullott a hun
birodalom. Hiába fogadkoztak a temetéskor fiai:
Aladár, Ellák és a legkisebb és legkedvesebb,
Réka fia Csaba.
Alighogy sátraikba tértek, megkezdődött a
viszálykodás Attila kardjáért – a hatalomért. S a
hunok, akiket az ellenség egyetlen csatában sem
tudott legyőzni, elemésztették egymást: Aladár
hívei azokat, akik Ellákot akarták Attila utódjának,
Ellák hívei azokat, akik bátyja mellett fogtak
fegyvert, s mindkettő Csaba népét is, hiszen róla
mondotta volt a jóslat, hogy Attila halála után ö
lesz a hunok megmentője.
***
Feldúlt szálláshelyek mutatták az utat, ahol a
fejedelemfiak egymást pusztító seregei elhalad-
tak: üszkös maradványai a korábban virágzó élet-
nek. Halomra ölt nők, gyermekek, szétkergetett
csordák, nyájak mindenfelé.
Végül a harcokban Aladár is, Ellák is elesett.
Maroknyi hívével egyedül Csaba tudott elmene-
külni a fellázadt rabszolganépek elöl. Keletnek
indult, ahol a hun hagyomány szerint valamikor
őseik is laktak, s ahol bizonyára még élnek Hunor
testvérének, Magornak ivadékai.
Csaba maradék seregével együtt menekült a
maradék asszonynép s a gyermekek, akik közül a
nagyobbacskák már lóháton ülve segítettek terel-
getni a megmaradt állatokat a had nyomában.
Így érkeztek Erdély hegyes-völgyes tartományá-
ba, ahol aztán az üldözök nyomukat veszítették. De
már erősen megfogyatkozott a hun nép is, fáradtak,
elgyötörtek voltak. Letáboroztak hát, lovaikat, bar-
maikat megitatták a Küküllő vizében, aztán
felverték sátraikat a folyó-közeli lankákon.
Évek jöttek, évek mentek. A hunok maradékai
megnyugodtak. Itt zordabb volt ugyan az éghaj-
lat, mint a Duna-Tisza közén, de volt fa, amiből
házat lehetett építeni s tél idején oda behúzódni.
A folyók-patakok lankáin, az erdők tisztásain
pedig a jószágnak is került legelő.
Csaba azonban mindegyre visszaemlékezett a
jóslatra, s egy szép napon úgy döntött: a fegyver-
forgató nép egy részével továbbindul kelet felé,
hogy Magor ivadékait segítségül hívja, s vissza-
szerezze Attila örökségét.
– Én most elindulok tovább, napkeletre – mondotta -,
hogy testvéreinkkel együtt térjek vissza.
Te pedig addig, jó népem, itt székelj! És ha valami baj
történne, csak küldjetek utánunk, tüstént itt leszünk.

Azzal útra kelt.
Az itt maradt nép nem sokáig élhetett békesség-
ben: a hunok által egykor leigázott népek fel-
fedezték szálláshelyeiket és haddal támadtak rájuk.
Csabát a Kárpátok koszorúján túl érte utol a futár.
Tüstént visszafordult és szétverte az ellenséget.
Másodszorra már a Dnyeszteren túlra kellett
utána nyargalnia a vészhírt hozó lovaslegénynek.
Csaba most is idejére visszaérkezett, s ezúttal az
utolsó emberig levágta a békés szálláshelyeket
dúló ellenséget.
Sok-sok esztendő telt el azután. Akik gyer-
mekként jöttek ide Csabával a Duna-Tisza közéről,
ősz hajú, ősz szakállú vének lettek. Az ö gyermekeik
őrizték már a jószágot a legelőkön, s az ö unokáik
hancúrozásától volt hangos a szállások környéke.
A békés életet azonban egyszer csak újabb
ellenség zavarta meg. A nép, amely Csaba eltávo-
zása után ,,székely”-nek kezdte nevezni magát,
megint fegyvert fogott, de hiába küzdött hősiesen
élete és javai védelmében, az ellenség túlerejével
szemben ez mind kevésnek bizonyult.
– Segíts, Csaba vezér! – kiáltott fel ekkor az égre
az egyik öreg.
A kiáltást felkapták a szelek, s vitték napkelet
felé. S ott egyszer csak nagy zúgás támadt. Nem a
földön, amerre Csaba és vitézei elmentek, hanem
a levegőégben.
Csaba tért vissza rég elhullott vitézei élén.
Az ellenség azonban számosabb volt, mint eddig
bármikor. S a székelyek a visszatérő Csaba királyfival
együtt sem bírtak vele. Még szerencse, hogy közben
lebukott a nap a hófödte távoli hegyek fölött, s
fekete éjszaka borult a csatatérre. De mi lesz holnap?
Hadúr azonban segítségére sietett népének:
megjelent Csabának álmában azon az éjszakán.
***
– Holnap, napfölkeltekor – mondta – vedd az
íjadat s lődd ki kelet felé az első nyílvesszőt. Ahol
földet ér, ott találsz egy vérvörös levelű füvet: For-
rasztófü a neve. Annak levelével érintsd meg az
elesett harcosok sebét. Azok pedig tüstént életre
kelnek, s testüket többé nem fogja fegyver.
Így is történt. Mire a nap a fák hegyébe vágott,
talpon állott a forrasztófűvel feltámasztott had. Szét is
verték az ellenséget, hogy hírmondója sem maradt.
Csaba pedig úgy távozott, ahogy jött. De
lovainak patkónyoma ott maradt az égbolton:
apró csillagok milliárdjainak sora mutatta útját kelet felé.
A nép azóta is Csaba Útjának vagy Hadak Útjának
nevezi ezt a csillagívet, amely tiszta időben ott
ragyog ama föld fölött, ahol Csaba népe székel.

magyartudat.hu

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás